Egy vers és elemzése
Adamik Tamás: Füle júniusban
AnnánakKőhegyen fent állok a csúcson. Innen
jólesik szemlélni e drága tájat.
Két torony kúszik föl a fák fölébe,
s hívja a hívőt.
Fák alatt házak sorakoznak. Ápolt
kertjeikben tarka virág s a zöldség
boldogan sarjad: vizet ád a kiskút,
s öntözi ingyen.
Merre szem láthat, arany árpa sárgáll,
napraforgóval vetekedni kíván.
Óriás táblák üde zöldje sok-sok
tengerit ígér.
Ízes itt szőlő, eper, édesalma.
Körte, ringló, sárgabarack s az őszi
megterem bőven, s a cseresznye, meggy is
ontja gyümölcsét.
Dél felől feltűnik a csorda képe:
barna foltos nagy tehenek legelnek,
majd lelassulván legelőre dőlnek,
s alszanak ébren.
Szép nemes kancák a Tibor-tanyában
futva sok-sok kört, kecsesen mozognak.
Csődörük tombol rekeszébe zárva:
fűti a vére.
Ritka szép fecskék csivitelnek itten.
Fészküket rakják a gerenda alján.
Hűvös istállók eledelben ínyenc,
dús palotájuk.
Itt a kis házunk, Balaton közelben.
Rózsakertünkből pazar illat árad.
Mit a szőlőskert örömest előhoz,
őrzi a pincénk.
2013. április 21.
Deák-Sárosi László: Adamik Tamás „Füle júniusban” című verséről
Füle egy kis falu a Balaton partján, a vers szerzőjének, Adamik Tamásnak és családjának ott van telke és háza. Mi tagadás, büszke vagyok, hogy a verset részben én ihlettem. A szerző elmondta a költői esten, és ez benne is van a kiadványban („Miért írunk verset” – Költői est négyesben”, 2013), hogy az én hatásomra jött rá, hogy a szerelem strófájában, szapphóiban kell megírnia ezt a versét. A témája már rég megvolt. A szapphói strófa mint forma, már nem is annyira rejtett utalás arra, hogy szerelmes versről van szó. Én a formai ihletője voltam, de Adamik Tamás ezt a verset a feleségének ajánlotta, akivel kb. 55 éve él együtt, és ha jól tudom, érte tett le arról, hogy szerzetes és katolikus pap legyen. Ennyit így felütésnek annak, aki nem ismeri az életrajzi és filológiai hátteret.
Nyilván, a versben érzékletesen megidézett helyszínek valósak, de a tényleges tárgyak, személyek mindig egy mögöttes érzést rajzolnak ki a szerelem kontextusában, egyértelmű jelképrendszerben. A látszólagos tájleírás a nullpontról indít, ahol a kövön kívül elvben nincs semmi. A csúcsról nézve a tágasság, a lehetőségek perspektívája élménye vélik jelenvalóvá. A térérzet a szerelem szabadságának élménye. A szemlélő a csúcson van, vagy legalábbis oda vágyik, a szerelem csúcsélményére. A nézelődés, a táj szimbolikussá emelt képeinek sorra vétele a kedves szemlélésével állítható párhuzamba.
Az első képi utalás két templomtorony, amelyek megfeleltethetők a szerelmespár két tagjának, akik kiemelkednek többiek közül. A szöveg gyönyörű élrímmel, egyben betűrímmel erősíti meg a hívást és a válaszadás lehetőségét „hívja a hívőt”. Hogy a két templomtoronynak feleltethető meg a két szerelmes, az azt is sugallja, hogy a szerelem szoros kapcsoltban áll a hittel, az Isten-élménnyel. A szerelemben a hívő találkozik az Istennel, a kedvese „csak” médium, és társa, de nem eszköze.
A második strófa válasz az elsőben megfogalmazott szabadságélményre. A szabadságnak inkább kiegészítő párja, mint ellentéte a rend. Valahol egy kis rendet óhajt a szerelem a természet kiszámíthatatlan bujaságában. Ezért emeltetnek ki a sorakozó házak, az ápolt kertek. A virág a szépség, a zöldség már a virág gyümölcse. A szerelem szép, és gyümölcsöt hoz, termékeny. A kis kút az élet, a szeretet, a szerelem vize, forrása. Hogy ingyen öntöz, az azt is jelzi, hogy a szeretet, a szerelem ingyen van, mert ajándék, ami minden jót megtermékenyít.
A 3. és 4. versszakban részben megismétlődik az első kettő látvány- és élményvilága. Hasonlóak az ellenétek vagy inkább a kiegészítő párok. Az árpa és a tengeri termőföldek a végtelen érzetét erősítik. Nem csak egy kopár kőhegy lehet végtelen, hanem a termékeny életet tápláló kenyér növényzet. A vetélkedés nem rossz motívum, mert itt az is a szépséget szolgája. A szépség pedig a legbiztosabb kapcsolt a szakrálissal, a transzcendenssel.
A tengeri tengernyi végtelenje megtalálható kisebb dimenzióban, gyümölcsök belterjes világában is. Nem csak a végtelen rozstábla utal a végtelen és termékeny szerelemre, hanem a többi növény is, amelyik „ontja gyümölcsét”. A szerelem végtelensége a termékenységben is megragadható.
Az 5. és 6. strófában feltűnnek az állatok, akik már bizonyos értelemben lelkes lények. Átmenetet képeznek a növényi, Isten által áldott természet és a kíváncsi, szabadságra és rendre tudatosan is vágyó ember között. A tehenek legelése és ébren alvása a biztos harmóniát sejteti. Hol lehetne ébren aludni, ha nem a tökéletes biztonságban, a kedves karjaiban?
A lovakkal nem csak áttételesen jelenik meg a szerelmi, itt a nemi vágy. Ha az a világ rendje, hogy a csődör rekeszbe van zárva, akkor az is, hogy akar törni onnan, hogy beteljesítse vágyát, célját, hivatását. A rend csak a szabadsággal párban érvényes.
A 7. strófában már fecskék csivitelnek, akik épp a fészküket rakják. Beteljesült hát a szerelmi vágy. A költőnek nem is kell mondania, hogy a csődörnek sikerült kitörnie a rekeszéből. Sikerült. A „hűvös istállók” ugyan a fecskék palotáinak a helye, de azért a kapcsolat visszautal arra, hogy a (kellemesen) „dús palotájuk” a kellemes hűvösség (lévén június), a beteljesült szerelmi összeolvadás tökéletesség érzete, és a megnyugvás. A „ritka szép” fecskék a beteljesült szerelem metaforái.
A nyolcadik strófában a tágasság felől indulva a szemlélődő költő tekintete megérkezik a szűkebb környezetéhez, a kertjében lévő kis házhoz. A kis ház közel van a nagy tóhoz, a Balatonhoz, ami biztosíték, hogy az elvonulás nem elzárkózás, csak a harmónia egyik fő lehetősége. A rózsakert pazar illata a szépség, szerelem és harmónia. Van utánpótlás tehát a beteljesült szerelem után is. A rózsának mint szépségnek megvan a párja is a szőlőben, ami termés, és hasznos. A szőlőskert termésének az eredménye borként raktározódik el, ami a nemes tudás párja. A bor, persze, a mámor is, ami szintén megvan, és megmarad a szerelemben, amit egy egymáshoz ragaszkodó két szerelmes közös titka gyanánt, tulajdonuk részeként (a pince), megőriz. Amíg csak kell, amíg élnek. Mint Tamás és Anna, már több mint fél évszázada.
Pusztai Péter rajza
2015. február 2. 07:54
Nem tudtam, hogy az antik stíluselméletek és a retorikai irányzatok kiváló ismerője, tanulmányozója verseket is ír. Köszönöm. A gondolati-tartalmi nyilvántartása a költeménynek csak egy részecskéje a verselemzésnek.
2015. február 2. 08:05
Bocsánat, a legfelső emeleti cimadás a szerkesztő lelkén szárad. Szerző csak azt igérte, hogy a versről ir. Meg is tette…