Mozidráma

Két kakastollas csendőr között „gyanús külsejű”, afféle fél-úr lépeget. Világos tavaszi felöltő van rajta, nyúlszőr kalap. Hoimi vidéki úri betörőnek, félkéz-kalmárnak rémlik.
Két kezét elöl összefogja, mint aki meg van bilincselve, de rejtegeti. Úgy tesz, mintha csak a maga mulatságára tartaná így kezét.
Sunyi képe van az „illető”-nek, s noha az emberek általában Ösztönös részvétet éreznek az elcsípett bűnösök iránt, ezt még csak sajnálni sem igen lehet. Az efféle érdek-bűnöző – mint amilyennek ez látszik – megérdemli sorsát.
Kíváncsiak követik hármukat. A Mária Valéria utcán haladnak, s már a hídhoz érnek. Talán a pestvidéki törvényszékre igyekeznek.
Most azonban valami furcsa dolog történik. A két csendőr megáll, a világos felöltős alak kezét nyújtja előbb az egyik kakastollasnak, majd a másiknak. Azok szépen paroláznak vele. Ő lecsap a Dunapart felé, a két csendőr pedig átballag Budára a hídon.
Egy kis tévedés. Mint egy mozidrámában. Mindenki örül. (Pesti Hírlap, 1934. március 30. péntek)