„Nekünk, nyugati magyaroknak nem az dolgunk, hogy kívülről programokat alkossunk, és a saját elképzeléseink szerint lobbizzunk Washingtonban, Brüsszelben az erdélyi, felvidéki, vajdasági vagy kárpátaljai magyarokért, olyasmiket követelve számukra, amikre nekik nincs szükségük. Csakis az a hiteles , amit az érdekelt, érintett közösségek megfogalmaznak” — hívta fel a határon túli magyar vezetők figyelmét folyamatos tájékoztatás fontosságára Hámos László, a New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) elnöke. A romániai Tusnádfürdőn zajló Bálványosi Nyári Szabadegyetem (Tusványos) keretében 2010. július 23-án megtartott Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) nyilvános ülésén a HHRF-elnöke elmondta, bár saját közössége számára direkt módon nem égető kérdés az autonómia, hiszi, hogy a nyugati magyarságnak nagyon is fontos szerepe lehet az autonómia kivívásában.

A KMAT-ülést Répás Zsuzsanna, a magyar kormány határon túli kérdéseivel foglalkozó helyettes államtitkár moderálta, nyitó beszédet pedig Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke tartott, Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöki tisztségét is betöltő Tőkés röviden ismertette a KMAT történetét, hangsúlyozva a határon túli magyarság összefogásának fontosságát „a magyar autonómiarendszerek létrehozása érdekében”. A tanácskozás ünnepi szónoka Semjén Zsolt magyar kormányfő-helyettes volt, aki vázolta Magyarország új nemzetpolitikáját. Ez szerinte három pilléren nyugszik: az anyaországi, a kárpát-medencei és a nyugati régió magyarsága. A továbbiakban a Kárpát-medencei magyar közösségek vezetői kaptak szót, hogy ismertessék a szép számban összegyűlt közönség és egymás előtt az önrendelkezés felé vezető úton elért eredményeiket és az előttük álló akadályokat. Elsőként Berényi József, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának (MKP) újonnan megválasztott elnöke kapott szót, aki azzal magyarázta a parlamenti vereséget, hogy az elmúlt években folyatott „frontvonal-harc“ miatt erodálódott az MKP és rásütötték a magyar radikalizmus bélyegét. Kovács Miklós és Brenzovics László a kárpátaljai magyarság nehéz helyzetéről számolt be, ugyanis az ottani magyarság az egyetlen a határon túli közösség, amely a távoljövőben sem remélheti az uniós csatlakozást. Az erdélyi helyzet komplexitására három előadó mutatott rá: Olosz Gergely, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke és Farkas Csaba, a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés házelnöke. Vajdaságot is ketten képviselték, míg Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt a magyarországi támogatás szükségességét hangsúlyozta, addig Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke ismertette a nemrég megválasztott Magyar Nemzeti Tanácsok hatáskörét, amely tényleges autonómiát hozott a délvidéki magyarok számára.

A KMAT-ülés utolsó felszólalójaként Hámos László párhuzamot vont a Washington Postban múlt héten megjelent, az Orbán-kormányt bíráló hazug vezércikk és a 70-es évek közepén Nicolae Ceausescu román diktátorról dicshimnuszokat zengő tudósítások között. „Az ilyen torzítások nem önmaguktól és nem véletlenül születnek meg. Tudatosan előkészített kampány alapján ellenséges erők ferdítik el a tényeket, hogy megfeleljen saját érdekeiknek” — figyelmeztetett a HHRF-elnöke, hozzátéve, hogy az Egyesült Államokban, ahol nincs egy folytonos történelmi tudat a közép-európai helyzetről, lehetőség van a képet átfesteni, alakítani, módosítani. Ennek érdekében – hangoztatta Hámos – kellő időben be kell kapcsolni az amerikai magyarokat, példának okáért a HHRF-et, hogy hiteles és pozitív kép alakuljon ki számunkra fontos ügyekről.

„Nem akkor vagyunk a leghatékonyabbak nemzetközi porondon, ha melldöngetve mi magunk harsogunk, követelődzünk, erőszakoskodunk. Olyan szövetségeseket kell keresnünk, akik tényleges hatalommal, befolyással rendelkeznek és velük kell kimondatunk igazunkat” – fogalmazta meg a továbbiakban az Alapítvány hitvallását. Szerinte az eredményesség mércéje nem az, hogy mi magyarok mit mondtunk el a világ politikai urainak, hanem az, hogy minderre a külső tárgyaló fél vagy intézmény mit válaszol, miben támogat, netalán felvállalja és cselekszik is a mi ügyünkben. Hámos László éppenséggel a folyamatosan nyújtott tájékoztatónak tudta be azt a tényt, hogy Robert Fico volt szlovák kormányfő dacára annak, hogy négy évig dörömbölt a Fehér Ház ajtaján nem sikerült elnöki találkozót kicsikarnia. „A közeljövőben komolyabb washingtoni nyomásgyakorlás is várható az új szlovák kormány irányában” – előlegezte meg a HHRF-elnöke.

A továbbiakban emlékeztetett Tőkés László egy korábbi nyilatkozatára, miszerint az autonómia tulajdonképpen bizonyos kisebbségi jogok együttese, például kulturális autonómia nem képzelhető el a nyelvi jogok teljes körű szavatolása nélkül. 2005-ben az amerikai kongresszus határozatban szorgalmazta az elkobzott egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatását. „Mi azért lobbiztunk, mert tudtuk, hogy ez erősíti a közösségi önrendelkezés gazdasági alapjait” – folytatta Hámos, hangsúlyozva annak fontosságát, hogy törekvésünket mindig a szövetségesünk fogalomkészletébe és érdekvilágába helyezzük bele. Így például a fentebb említett restitúciós határozat esetében egy fő mozgatórugó, a sok amerikai számára fontos vallásszabadság volt.

„A HHRF immár 34 éve arra törekszik, hogy minél világosabban megértse a jogos igényeket, és specifikus eszközeivel ezeket az igényeket a nemzetközi porondon felerősítse. Paneltársaim a megmondói, hogy élő kapcsolatot ápolunk velük, és ha beavatnak törekvéseikbe továbbra is számíthatnak ránk, hogy közösen dolgozhassunk az autonómia kivívása érdekében” — zárta előadását Hámos László HHRF-elnök.

(HHRF sajtóközlemény)