Fehér Illés műfordításaiból

Anyóka

Anyóka útra készül
reszketve, elfáradva a szélben
a fű a földről felemelheti
a szalmaszál magával viheti
De még meg szeretne mosakodni
fésülködni, a kölcsönkért ezt-azt
visszaadni, a szekrényben rendbe tenni
lánykori köntösét.
Éjjel
ágyában mint
dióhéjban nyugszik
– búcsúzik

Starica

Starica se na put sprema
u sebi dršće, na vjetru malaksava
može trava sa zemlje da je digne
slamka sa sobom ponese
A htjela bi još samo da se umije
i počešlja, vrati pozajmljene
sitnice, u ormaru složi
odjeću djevojačku.
Noćas će
u krevet leći
kao u orahovu ljusku
– isploviti

Gondolatok az árnyról

Fiatal vagy ahhoz, hogy az embereket
a harc tudományára tanítsd; vénnek kellene
lenned, úgy 70 – 75 évesnek,
makrapipát szívni, ismerni
a földrajzot, történelmet, az ütközetek
összefüggéseit. Legalább 2 -3 háborút
kellene átvészelned, falábat hordani,
hatalmas zsákmányolt órával
tudós professzorként
a tanítványok szívdobbanásai között
a csendet mérni
Ilyenekkel nem rendelkezünk, vagy csak hébe-hóba,
és ha lennének is hogyan
hallgathatnánk őket
hiányoznak, árnyak

Predavanje o sjenci

Ti si isuviše mlad da ljude poučavaš
vještinama ratovanja; morao bi biti
vrlo star, imati najmanje 70 do 75 godina,
pušiti na ogromnu lulu, poznavati
istoriju, geografiju, konce svih bitaka
držati povezane u glavi. Morao bi biti
u najmanje 2 do 3 rata, nositi drvenu
nogu, za pojasom velik zarobljen sat
i na časovima mjeriti tišinu
među otkucajima srca svojih slušalaca
kao profesor doktor
Takvih nemamo, skoro da
ih nemamo, i da imamo
kako bismo ih slušali
nedostaju, sjenke

Ünnep

Esett
a légből
ömlött kíméletlenül
sárral elegy

Az eresz alatt
robogott el a vonat

a mozdony fülsüketítő füttyel
fordult a világ felé

Mindenütt fák nőttek
hogy mankókat
lehessen készíteni

Slavlje

Bilo je kišno
žestoko blato padalo
iz vazduha
po nama

Uz štreku
protutnjao bi voz

s umobolnim piskom lokomotive
skrenuo za krivinu svijeta

Drveće je uokolo raslo
da bi bilo
štake za hodanje

A ceruza szelleme a papír felett

Goran Simichez

Mind gyakrabban ismerem fel a ceruza szellemét
a sápadt papír felett
puszta kert, letiport virágok, a szobában
szétzúzott bútorzat, összetört tükör. Az
asztalon meg morzsákat lehet simogatni.

A fák a zene hálójában
hajladoznak

A nap a tüskésben
gyakorolja
a szavakat

A láthatáron fiatal
előd
A ceruza hosszú lándzsájával
az árnyakat a csillagokra uszítja
és az üveg tintát egyszerre felhajtja

A megrökönyödött város fényei
felett hattyú lebeg
Én a papír fölé
görnyedve sírok
Keservesen sírok

Duh olovke nad papirom

za Gorana Simića

Sve češće prepoznajem duh olovke
nad bljedilom papira
opustošen vrt, zgaženo cvijeće, polomljen
namještaj u sobi, razbijeno ogledalo. A
na stolu mrve gladi.

Drveće se njiše u mrežama
glazbe

Sunce u trnju
vježba
riječi

Na horizontu mlad
predak
Dugačkim kopljem olovke
mrak na zvijezde huška
i žedan bočicu mastila nadušak ispija

Nad njim labud u zraku lebdi
osvijetljen zapanjenim gradom
Dok ja nagnut
nad papirom plačem
Beskrajno plačem

Zdravko Kecman (Usorci kod Sanskog Mosta, 1948)

Forrás: Ezüst híd – Srebrni most

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ