Van­nak a káno­nok, a rang­so­rok, a si­ke­rek és van a fe­ledés.
Az erdélyi táj is szép számmal ne­velt költőket, akik már jó ide­je a föld mélyén nyug­sza­nak, s jobbára csak a nevük ma­radt fönn, néhány megsárgult ver­seskötet­tel.  Mai költészetünk nem szakíthat a kevésbé dicső előzmények­kel sem, jót te­het iro­dal­mi tu­da­tunk­nak, ha napfényre citálunk egy-egy holt lel­ket az árnyékos ol­dalról is. – Ez áll annak a nemrég indult honlapnak az élén, mely maga elé tűzte a megfakult emlékezetű költőelődök bemutatását, „portalanítását”. Ezzel nem hozzájuk nem illő érdemeket aggat rájuk, csupán alkotó személyiségüket, költészetünk búvópatak-szerű szellemi folytonosságát veszi számba. Érdemes lesz ide időről-időre benézni…

Arnyékban – egyelőre az alábbi költők versei olvashatók itt:

 

1. B.Tomos Hajnal:
   2015. február 4. 15:53

   …no meg a Gábor nagy szakértelemmel szerkesztett internetes galériájába is( Ő „Magyar személyiségek szeszélyes arcképcsarnoká”-nak nevezte), ahol van jó néhány, -véleményem szerint-ritkaságszámban menő felvétel is.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ