Chaplin

A napokban láttuk Chaplint egy ferencvárosi mellékutcában. Nem ő volt, de pontosan úgy festett.
Ugyanolyan „csónak”-cipőt, harmonikás nadrágot viselt, s fekete szeme, dús, fekete szemöldöke ugyanolyan mulatságos dinnyekalap alól kandikált ki.
Szerettük volna megszólítani és közölni vele ezt a bámulatos hasonlóságot. De nem tettük meg, mert kegyetlennek éreztük. Hátha nem is tudja, ki az a Chaplin, és rosszul esnék neki, hogy valaki, azért, mert olyan mulatságosán toprongyos, mint ő, milliókat keres.
Húsz fillért adtunk neki és továbbmentünk. Bamba csodálkozással meredt ránk. Ugyanazzal a kedves bambasággal, amin már annyit nevettek az emberek, az ő hasonmásának. Mi ezúttal nem nevettünk. (Pesti Hírlap, 1934. május 5. szombat)