Marad a sör

Az Erzsébet-híd alatt levő gyógyforrások kútját csinosítgatják, javítgatják. Falusi lányok dolgoznak itt a közeli környékből, kurta, sokráncú szoknyában, varkocsba font hajjal. Nézik a sok embert, akik a nyári hőségben a gyógyforráshoz járulnak egy-egy jókora pohár meleg, rossz szagú vízért, és sehogy se értik.
– Osztán mirül jó ez? – kérdezik.
– Megfiatalodik tőle az ember – évődnek velük némelyek.
– No, akkor mink is iszunk belőle – kapnak rajta a falusiak. – Oszt jó-e?
– Kóstolják meg— nyújtják feléjük a poharakat.
A lányok beleszagolnak a vízbe, s elfintorítják az orrukat. Egyik belekóstol, de tüstént ki is köpi.
– No, csak igyák maguk – mondják mélységes megvetéssel. – Mink már inkább csak sört iszunk. Nem bánjuk, ha megvénülünk is tőle.
Könnyen beszélnek. Mindegyik innen van a húszon. (Pesti Hírlap, 1934. június 29. péntek)