Ezüst híd – Srebrni most: Desanka Maksimović négy verse
Fehér Illés műfordításaiból
Az irgalomból kimondott hazugságokért
Kegyelmezzetek
azoknak akiknek nincs erejük
a gonosznak szemébe mondani gonosz
sem a rossznak hogy rossz,
annak aki sajnálja
igazsággal sújtani az embert;
az irgalomból hazug embereknek.
Az embernek aki megalázkodik
a helyett hogy megalázzon valakit,
annak aki ha fel is ismeri
valaki arcán az álarcot
nincs szíve onnan letépni,
az embereknek akik képtelenek
megsérteni a más elveket valló embereket,
azoknak akik sosem tudnának
mások felett ítélkezni,
akiknek minden bíró szigorú,
minden irgalomból kimondott hazugságért
és a hozzá hasonló gyengeségekért.
Za laži izgovorene iz milosrđa
Tražim pomilovanje
za one koji nemaju snage
zlome kazati da je zao
niti rdjavome da je rdjav,
za onoga kome je žao
čoveka istinom unesrećiti;
za ljude koji lažu iz milosrđa.
Za čoveka koji ce ponižen biti,
radije nego da nekog ponizi,
za onoga koji i kad nazre
obrazinu kome na licu
nema srca da je zdere,
za ljude koji ne mogu da uvrede
ni čoveka druge misli i vere,
za one koji nikada ne bi mogli
drugome presudu da izriču,
kojima se sve sudije čine stroge,
za svaku milosrdnu lažnu priču
i slične njima slabosti mnoge.
Figyelmeztetés
Figyelj, elárulom titkom:
sose hagyj magamra,
ha muzsikálnak.
Előfordulhat, hogy
mélynek, lágynak
tűnik majd
egy közönséges arc.
Előfordulhat, hogy
dalban veszve
kezemet
bárkinek adom.
Előfordulhat, hogy
egy pillanatra,
csak egyetlen napra
a vágy elrabol.
Vagy abban a csodás
pillanatban talán
azt is elárulnám,
mennyire szeretlek.
Ó, sose hagyj magamra
ha muzsikálnak.
Előfordulhat: valahol az erdőben
egy vadon csobogó forrásból
könnyem ismét elered.
Megtörténhet: egy fekete pille
a súlyos víz felett lebegve
mondja azt, amit másként senki sem mer.
Megtörténhet: valaki a sötétben
énekelve keserűn illatozó virággal
sebet ejt vérző szívemen.
Ó, sose hagyj magamra,
ne hagyj magamra
ha muzsikálnak.
Opomena
Čuj, reći ću ti svoju tajnu:
ne ostavljaj me nikad samu
kad neko svira.
Mogu mi se učiniti
duboke i meke
oči neke
sasvim obične.
Može mi se učiniti
da tonem u zvuke,
pa ću ruke
svakom pružiti.
Može mi se učiniti
lepo i slatko
voleti kratko
za jedan dan.
Ili mogu kom reći u tome
času čudesno sjajnu,
predragu mi tajnu
koliko te volim.
O, ne ostavljaj me nikad samu
kad neko svira.
Učiniće mi se: negde u šumi
ponovo sve moje suze teku
kroz samonikle neke česme.
Učiniće mi se: crn leptir jedan
po teškoj vodi krilom šara
što nekad neko reći mi ne sme.
Učiniće mi se: negde kroz tamu
neko peva i gorkim cvetom
krvavog srca u ranu dira.
O, ne ostavljaj me nikad samu,
nikad samu,
kad neko svira.
Rajongás
Tőlem hozzá
csak szivárványhíd vezet.
Tőlem hozzá
csak hodfénytó vezet.
Tőlem hozzá
ezüstös és meredek vezet.
Hidak, folyók és utak
madárnyomok melyeken járókelők
haladnak el mellette.
Kikerülik.
Ő naplángsziget
a világtól fényözönnel elválasztott.
Zaljubljenost
Od mene do njega
moze se samo mostom duge.
Od mene do njega
moze se samo jezerom mesecine.
Od mene do njega
moze se samo srebrnom i strmom.
Mostovi, reke i staze
kojima ljudi hode oko njega
stazom ptice.
Obilaze.
On je kao suncevo plameno ostrvo
odvojen sjajem od svega sveta
Mi akadályoz abban, hogy költeménnyé válj
Költemény vagy és mégsem.
Álmatlan éjszaka
folyamán fogantál,
hangok között hallottalak,
kiszűrtem szavaidat.
Lelkemben már
élőlény voltál.
Mi akadályoz abban,
hogy költeménnyé válj?
Bennem lélegeztél
és míg papírra vetett a kéz
megszépültél,
mint Hold az égen
éberlétemben világítottál.
Bennem hanghintán
legebtél, hintáztál,
édes keservekből csíráztál,
éreztem a kisugárzást.
Mi akadályoz abban,
hogy költeménnyé válj?
Šta li te spreči da postaneš pesma
I jesi i nisi pesma.
Zametnula si se bila
za vreme jednoga nesna,
čula sam te već u sluhu,
razabirala ti reči.
Bila si već živo biće
u mom duhu.
Šta li te to spreči
da postaneš pesma?
A dok još u meni disa
dok te ruka ne napisa
bivala si sve lepša,
kao Mesec uz nebesa
svetlela si za mog nesna.
Njihala si se u meni
na ljuljaškama zvuka,
nicala si iz slatkih muka,
bila sam te lepote svesna.
Šta li te to spreči
da postaneš pesma?
Desanka Maksimović (Rabrovici kod Valjeva 1898. – Beograd 1993.)
Pusztai Péter rajza