Demény Péternek

Viszonyulva ahhoz a cikkhez, amiben Stockholmot invokálja bizonyos negatív romániai jelenségekkel kapcsolatban. Amibõl én azt olvasom ki, hogy a skandináv várost intelligensebbnek tartja a balkáninál. Mert az emberek gondolkoznak, meg lehet gyõzni az áldozatot az ellenfél igazáról…

Hát ehhez megjegyzésem lenne: abban a stockholmi könyvtárban, ahol dolgozom, létesítettünk egy csöndszobát, azoknak, akiket zavar mások telefonbeszélgetése, egyéb hangoskodása. Kevesen élnek a lehetõséggel, úgyhogy gyakran üres a szoba, s ha van benne valaki, az hosszasan magányos. Nos, egy ilyen csöndes alkalommal valaki belepisilt a szemeteskosárba. Szép mûanyag szemeteskosaraink vannak,  mûanyagzacskó beléjük helyezve. Nagyon higiénikus. Ráadásul bent meleg van.

1. Demény Péter:
   2015. február 17. 09:29

   Én egy köztudottnak hitt dologra utaltam, a számomra krimifilmekből ismert Stockholm-szindrómára, melynek lényege, hogy az áldozat beleszeret a merénylőbe. A cím erre célzott

2. Gergely Tamás:
   2015. február 17. 11:36

   Én is arra: ahhoz, hogy valaki elfogadja annak az igazát, aki az õ életét kockáztatja, magasabb intelligenciára van szüksége. Egészen pontosan ezt úgy képzelem el, hogy az egyes társadalmak százalékban kifejezve egy skálán különbözõ helyeket foglalnak el. Nem akarok senkit megsérteni, de úgy gondlom, hogy a stockholmi abban az idõben a bukaresti fölött helyezkedett el, nem véletlen, hogy a skandináv város adott nevet a szindrómának.
   Én csak annyit akartam jelezni – kissé brutális és távoli példámmal, hogy nem minden stockholm-szindróma Stockholmban….

3. Cseke Gábor:
   2015. február 17. 11:55

   Ha már mindenáron Stockholm szerepel a probléma középpontjában, akár el is lehet felejteni az elnevezést. Az intelligenciát félretehetjük, marad a szindróma. Ami Honoluluban is ugyanaz. A fogoly, a túsz (akárki) ha huzamosabb ideig ésemberi kapcsolatok révén függ foggvatartójától, akkor lassan „beleszerelmesedik” a helyzetébe. Nwem azért, mert okos, hanem azért, mert – ilyen az ember.Szereti embernek nézni a másikat, még akkor is, ha az bántja őt.