Száz év – nagy háború: Szász Menyhért
Ahol a sínek összefutnak
Volt minden: — virág és nemzeti szin,
Előttük ravaszul futott a sin,
S ők nem tudták, merre az ut.
A mozdony bus szivük lázát ütötte,
A nap-tüze megnyúlt fejük sütötte,
Mint egy cipót.
S csak azt tudták, hogy minden állomás
Egy ujabb-ujabb szeszes áldomás
Ée éljenorditás… és bandaszó.
– Büszke zászlókra lány-pántlika lesz,
Száraz torokra lágy pálinka lesz,
S jelvény, pogácsa, csók… zsebkendőlengés.
S hogy egy-egy eltévedt tehén-csapat
Áldozatul ne essék ezalatt:
– Váltó… őr… szemafor… – rendben volt minden.
Rohant a táj… És bus szemüknek tükre
Már megfagyott… és ugy lógott fejük le,
Mint árva gomb, mely mindjárt leszakad.
Nyáluk csurgott és megvonaglott szájuk,
Husz évesek… de nem ösmernél rájuk.
Dalolva menni a halálba, furcsa.
Európa testén bus acélerek,
S rajt sötét, lomha, mozdony-négerek
.Vittek egy cél felé sok áldozati hőst.
Jaj, üszkösödve vártak falvak ott,
Ott a fűszál is vérsipkát kapott,
S isten ecsetje jó karmint kevert.
Rohant a táj… És bus szemüknek tükre
Már megfagyott… és ugy lógott fejük le,
Mint árva gomb, mely mindjárt leszakad.
Forrás: Népszava, 1915. február 15.
Pusztai Péter rajza