A zsibvásáros tér nyitva áll a macskajátékhoz.
A beilleszkedést el nem kerülhettem. A tarka
élet e rideg terein győzelmi vállalkozás
a fennmaradás, és annak túlélése. Az igazi
szereptanulásom is itt kezdődik. Magasra
emelem sorskeresztemet, és új ruhába
öltöztetem a tegnapot. Ünnepi köszöntők
születnek. Dagad az ajándék. Az önbecsülés
diadalmaskodik fölöttem. Feloldódik a gond
és téboly drámája. Öniróniámat sutba dobom.
Kitárul a horizont, sehol hegy, sehol forma,
diadalt ül föld az éggel. Röppen a dal:
„Szeretlek, Élet”. Az örömmámor nem szab határt…

Forrás: Vár-Lak