Kercsó Attila: Madáretető

Ácsoltál-e már madáretetőt,
Ha csikorgóvá vált a mozdulat,
Mert tél acsargott kinn a fák alatt
Sanyargatva az éhes madarat?

Az éhezők a kényszer rabjai
S annak kell adni, aki nem fizet,
Ha ajándékod élet is lehet,
Ne járjon érte hála, köszönet.

Már korán reggel szedik a magot,
Majd felröppennek, ki-ki szerte szét,
Így várunk együtt bűvös hírhozót,
Fagyűző szelek halk üzenetét.

Kinde Annamária: Kocsis bácsi a járdára zuhan

Rossz volt a hír, amit kapott
Feltépte indulat.
Elment a bejáratig, s ott
Kilépett s elzuhant.

Feküdt a járdán s nem tudott
Már semmit mondani.
Hideg volt, novemberi nap.
Segítsen valaki.

Már nem lehet – a válasz ez.
Magasból nézem én.
Az élet – ismét – ennyi csak.
Bárcsak megérteném.

Hiába mentő-munka is.
A test már nem felel.
A lélek sem mutatkozik:
elment az égbe fel.

Mennybéli felhő-kapuzár
mögé beköltözött.
Galambok búgnak a tetőn
a lépcsőház fölött