Beszélgetőpartnerem: Alexander Szolzsenyicin

– Mivel kezdődik a Gulag?
– A letartóztatással. Ám az nagyon változatos.
– A letartóztatás: Vakító, lesújtó villámlás, amelytől a jelen egy csapásra a múltba süllyed, s a lehetetlen teljes érvényű jelenné válik. És ezzel kész. Az ember semmi mást nem képes feldolgozni, felfogni nemhogy az első órában, de még az elkövetkező huszonnégy órában sem.
Kétségbeesett vergődése közepette még feldereng, mint valami cirkuszi telihold: „Tévedés történt! De tisztázódni fog.”
– A hagyományos letartóztatáshoz hozzátartozik továbbá egy remegő kéz, amely összekészít a letartóztatott részére ezt-azt: egy váltás fehérneműt, egy darab szappant, valami élelmet, bár senki nem tudja, mit kell, mit szabad, milyen ruha lenne a legjobb, az akció végrehajtói pedig sürgősen félbeszakítják a készülődést:
– „ Hagyják, nem kell semmi. Majd ott kap enni. Ott meleg van.” (Hazudnak) A nógatás pedig a megfélemlítést szolgálja. A hagyományos letartóztatáshoz hozzátartozik továbbá a szerencsétlen elvezetést követően a kíméletlen erőszak órákig tartó garázdálkodása a lakásban. Feltört, felfeszített zárak, levert, lerángatott képek, kiborogatott fiókok és szekrények. A házkutatóknak semmi sem szent. Inosin mozdonyvezető letartóztatásakor a szobában ott volt egy kis koporsó, benne a letartóztatott előző nap elhunyt gyermeke. A Szerv kidobta a gyereket a koporsóból és azt is átkutatta. kirángatják a betegeket az ágyból, és lefejtik róluk a kötést. Az éjszakai letartóztatásoknak megvan továbbá az az előnyük, hogy sem a szomszéd ház lakói, sem az utcai járókelők nem látják, hogy hány embert vittek el azon az éjszakán. A legközelebbi szomszédokat megriasztja ugyan, de a továbbiak számára már nem jelent eseményt. Mintha semmi nem történt volna. ugyanazon az asztfaltsávon, ahol éjszaka a rabomobilok száguldoztak, nappal az ifjú nemzedék masírozik zászlókkal és virágokkal, ajkán derűs dalokkal. Ám a begyűjtők, akiknek szolgálata a letartóztatásokból áll, s akik unják a letartóztatottak ismétlődő gyötrelmeit, sokkal tágabban értelmezik a letartóztatás műveletét. Számukra ez valóságos tudomány. Micsoda balgaság azt hinni, hogy ennek nincs elmélete! A letartóztatástan fontos fejezete az általános börtöntudományi főkollégiumnak és masszív társadalomelméleti ismereteken alapszik. A letartóztatások számos jegy szerint osztályozhatók. Van éjszakai és nappali. Otthoni, utcai és munkahelyi. Első és ismételt. Egyéni és csoportos. A letartóztatások közt különbséget kell tenni a váratlanság foka, a várható ellenállás mértéke szerint (bár több tízmillió esetben semmiféle ellenállásra nem kell számítani, mintha az ilyesmi nem is létezne). A letartóztatások közt különbség van a tekintetben is, hogy milyen fokú házkutatás van megszabva; hogy kell-e listát készíteni az elkobzott tárgyakról. Le kell-e pecsételni a lakást vagy a szobát; le kell-e tartóztatni a férj után a feleséget is, nevelőintézetbe kell-e szállítani a gyermekeket, vagy száműzni kell az egész hátramaradt családot, esetleg lágerbe kell zsuppolni még az öregeket is.
– Bizony-bizony, a letartóztatásnak nagyon változatos formái vannak. A magyar Mendel Irma (1926.ban) szerzett a Kominternben két jegyet a Nagy Színházba, az első sorokba. Egy Klegel nevű nyomozó udvarolt neki, s ő színházba invitálta a férfit. Édes kettesben végignézték az előadást, majd partnere elkísérte őt egészen a Ljubjankára.
– Nem mindenkit lehet otthonában letartóztatni előzetes kopogtatással, és nem mindenkit ajánlatos a munkahelyén elkapni. Ha a letartóztatandó célszemély gyanút foghat, akkor célszerű a megszokott környezettől-családjától, barátaitól, gyermekeitől, rejtekhelyétől- elszakítva lekapcsolni. Egyes katonai vagy pártfejeseket letartóztatásuk előtt új szolgálati helyre irányítanak, ehhez szalonkocsiba ültetik, majd útközben tartóztatják le őket. Akadhat jelentéktelen senki, aki eleve holtra válik az épp esedékes letartóztatási hullámtól, s már egy hete be van ijedve előljárói szúrós pillantásától, az ilyet behívják a helyi szakszervezeti bizottságra. Ott sugárzó arccal átnyújtanak neki egy Szocsiba szóló szanatóriumi beutalót. A nyuszi elérzékenyül. Ezek szerint félelme alaptalan volt. Csupa hála, ujjongva siet haza, hogy összekészítse bőröndjét. A vonat indulásáig csak két órája van, emberünk szidja a feleségét, amiért olyan nehézkes. De már itt is a pályaudvar. A váróteremben, vagy a söröspultnál egyszerre megszólítja egy szimpatikus fiatalember. „ Nem ismer meg, Pjotr Ivanovics?- „Valahogy nem- ámbár” A fiatalemberből csakúgy sugárzik a barátságos jóindulat. „Sebaj, sebaj, mindjárt eszébe juttatom.” – azzal odafordul Pjotr Ivanovics feleségéhez: „Bocsásson meg tisztelt hölgy, a tisztelt férjét egy pillanatra…” hajol meg tisztelettel. A hölgy pedig megadja az engedélyt, az ismeretlen pedig belekarol Pjotr Ivanovicsba és elvezeti örökre, vagy legalább tíz esztendőre.
– A letartóztatásokban Nálad mi a csúcs?
– Van ilyen. Ny. M. Vorobjov járási oktatásügyi előadót 1936-ban a műtőasztalon fogták le, ahol gyomorfekéllyel operálták. Félholtan és csuromvéresen vitték a cellába.
– Köszönöm.

Kerekes Tamás