Márton Károlynak,
ki nekem újságot, s gyömbért hozott…

„És hogy még most is van képtelen képe betüremkedni a romániai magyar sajtóba…”

A magosságos Isten szerelmére kérlek, vedd észre ezt a mondatot, különös tekintettel a betüremkedés szót vedd észre, s szórd szét kicsi világunkban, mert eleddig ott lapult majdnem kizárólagosan a jobb oskolák természetrajzi szertáraiban, pontosabban a csontvázak koponyáinak varrataiban, eldugva, elfelejtve, ami nem is csoda, mert ma már az élő, jó koponyáknak sincs semmi érdemük, hát akkor a megszáradt, zörgő, poros csontoknak, melyek csak arra valók, hogy mellettük elmenvén, valaki röhögve beléjük rúgjon!

Ennek a szónak évszázadok óta nem volt ekkora súlya és jelentése, mint éppen most, ezekben az ázásnak kitett napjainkban!

Nem írok Zoltánnak, nem, mert még azt találja hinni, hozzá szeretnék dörgölőzni, pedig nem, inkább kezét szorítanám meg neki, nagy, nagy barátsággal és nemes büszkeséggel, amiért ily gyönyörűen fogalmazott meg egy utálatos jelenséget, igen, egy jelenséget mutatott föl tékozló ujjai között, azt mondja, betüremkedett, hát lehet ezt nem venni észre?

Forrás: Feriforma