A világháború amilyennek én láttam (részlet)

[1917]Július 20.

Fiam ma visszautazott ezredéhez, hol századparancsnok a tűzvonalban. Legközelebb belekerül ő is a készülő csatába, az Isten kísérje szeretett fiamat.
Ma levelet küldtem királyunknak, mely nagyjában ezeket tartalmazza:
Fölség ! Legkegyelmesebb Uram! Tudomásomra jutott, hogy néhány úr Romániában engem királynak akar.
Mielőtt egy erre vonatkozó komoly kérdés intéztetnék hozzám, Fölségednek megmásíthatatlan meggyőződésemet és elhatározásomat kívánom megjelenteni: Románia szándékában csak azon irányzatot látom: olyasvalakit trónjára ültetni, aki Erdély ügyét az ő medrükbe terelje és a mellett mint román király önálló legyen és Ausztria és Magyarországtól független és így cselekedeteiben is szabad lehessen. Az én személyem csak addig felelne meg, ameddig az ő irredenta céljaikra előnyösnek látszik. Miután azonban én soha sem fogok hazám árulójává süllyedni, az első pillanattól látnák, hogy éppen én nem engedném szándékaikat, hogy északra, nyugatra terjeszkedjenek, érvényre jutni. Vagy talán odacsatoljam Erdélyt Romániához és legyek, mint nagyromán uralkodó hazámnak és királyomnak ellensége? Nem! Soha! És még ha térdenállva kérnének sem vagyok erre .kapható. És Erdély odacsatolását utolsó lélekzetemig meg fogom gátolni! Így hamarost vége volna román királyságomnak.
Ezek után én nem vagyok hajlandó ezen ajánlatot, bárhonnét is jöjjön az, elfogadni. Minden körülmények között vissza fogom utasítani és itt fogok maradni, ahol talán hazámnak és Fölségednek sokkal jobb szolgálatokat tehetek, mint ott. Romániának semmi körülmények között sem szabad Magyarország rovására megnagyobbodnia, mert akkor szövetség, vagy personalunio, vagy ahogy majd a közös állapotot nevezni fogják, dacára, egy ádáz ellenséget tettünk naggyá, aki majdan erejét mégis csak ellenünk fogja fordítani, mert további terjeszkedésének megint útjában lennénk.
Tisztelettel kérem ezen szívből fakadó jelentésemet méltóztassék legkegyelmesebben tudomásul venni.
Fölségednek hűségesen engedelmes József s. k.
Harctér, 1917. július 20.

Oroszországban, különösen Szentpéterváron újra kitört a forradalom Kerenski támadása miatt, ott véres harcok.

Gyimes-Középlok, július 21.

Ma a 7. hadseregnél megüzentük az oroszoknak, hogy miután ők megcsaltak bennünket és minden békeígéreteik ellenére óriási tömegekkel megtámadtak, mi most ellentámadást kezdtünk, hogy őket hazánkból kitessékeljük, ez azonban semmiképen sem zárja ki az azonnali békekötést, ha ők komolyan akarják.
Északon fényesen halad offenzívánk és ha így megy tovább, két nap múlva Tarnopol a mienk lesz.
Az oroszok fölbomlottan özönlenek vissza és 3—4 nap múlva itt lesz az ideje, hogy én is nyomást kezdjek el és a hihetetlen, még soha nem látott eset bekövetkezhetik, hogy tartalék nélkül, egy pókháló vékonyságú rajvonallal az ellenséget meghátráltassam. Természetesen nagyon kétélű vállalkozás ez, de ha meg van a siker valószínűsége, úgy meg is fogom csinálni.
Kornilov megint – állítólag –, mint az orosz délnyugati arcvonal parancsnoka, velem szembekerült. Hej, csak megmutathatnám neki, hogy valóban „L’Archiduc terrible” van megint vele szemben! A sorsnak furcsa játéka ez, hogy az orosz háború kezdete óta oly sokszor voltunk egymással szemben. Bár foghatnám újból el, minta laborcfő—bukowskói dicső napokan. Minden csak úgy zsong bennem, ha azokra az időkre gondolok. Bár kiverhetném most hőseimmel az oroszt a monarchiából, mint akkor kivertem Magyarországból! Oly rémségesek és mégis fölségesek voltak ama nagy napok. Úgv sejtem, ha sikerül az oroszokat határainkból egészen kivernem, akkor az orosz háborúnak vége is lesz, mert az alapjaiban teljesen megrendült Oroszország ezt a lökést már nem bírná ki. Arcvonalamon meglehetős csend van, csekély lövegtűz !
Automobilon Csíkgyimesbükkre sietek, hogy a 7. gyaloghadosztályt állásaiban meglátogassam. Fölséges vidéken át Parajd—Mezőhavas—Alfalunak visz utunk az én szép görgényi területemen keresztül. Este 8 órakor Csíkgyimes-Középlokon kiszállok. Itt Liposcak altábornagy és vezérkari főnöke, Gyurits ezredes jelentkeznek nálam. Egy vendégszerető kedves öreg csángó magyar tiszta faházában vagyok megszállva. Nagy szegénység dacára mindenét örömteli mosollyal odaadná a jó öreg. ,Ki volt vonulva az egész falu népsége és sok virággal, nagy szeretettel fogadtak engem; megható volt. Pedig mennyit kell szenvedniük itt a tűzvonalak közelében !
Délután tetemesen fokozódik az ellenséges lövegtűz…
Böhm-Ermolli hadseregcsoportjának támadása Tarnopol felé halad. A 3. hadsereg is nemsokára megkezdi előnyomulását. Azután ránk kerül a sor. Messze északon pedig az ellenség indult támadásra.

(Folytatjuk)

Forrás: A világháború amilyennek én láttam. Írta naplója és hivatalos akták alapján József főherceg tábornagy. Budapest, a Magyar Tudományos Akadémia Kiadása, 1931,  V. kötet,