Már az élelmiszerüzlet előtt előjött egy pár. Felénk szállt, a Sveavägen felől fújt a szél, a kisgyerek lábát érintette, nyúlt utána, de az apa rászóllt, hogy hagyja szállni tovább. Nem értettem: attól fél, hogy a gyerek elkapja az ebolát?

Aztán ahogy betértem a könyvtár udvarára, észrevettem a többit: a betonfal nem engedte továbbrepülni őket, ott forogtak. Összekötve kettessével, főként kékek, de volt sárga is, csak nem a nemzeti színek? Kék-sárga, ugyanis Svédországról van szó, bár ez is, csak jelen van a tudatom retináján (mondhatom így?), mint ahogy azt sem figyeltem, mit ír rajtuk… Valamiféle reklám lesz (Burger King?), valmit ünnepeltek, felavattak a tegnap este, ma délelőtt, onnan maradt, azért van belőlük olyan sok.

És mind összekötve, vagyis párosával, párosával repültek, kergetőztek, az egyik léggömbnek a párja valami hegyesnek repülhetett neki, kipukkadt. A társa hurcolta, össze voltak, ugye, kötve.