A polgári államok büntetőtörvénykönyve – a Wikipedia szerint – mindig tiltotta és büntette a párbajra való kihívást, valamint a kihívás elfogadását is. A párbajsegédek, a jelenlévő orvosok és a tanúk is büntethetők voltak, kivéve abban az esetben, ha törekedtek a párbaj megakadályozására. De mi történt, ha éppen orvosok párbajoztak?

Erre találtunk példát 1891-ből. Az utolsó percben a csendőrök által meghiúsított párbaj két főszereplője: Dr. Szilvássy János és Dr. Cseh Károly volt. Mindketten Borszék jó ismerői, mindketten a fürdőtelep fürdőorvosai voltak különböző években, és több kötetük is megjelent a településről. Dr. Cseh Károly Borszék gyógyászati és nemzetgazdászati szempontból címmel adott ki könyvet az 1870-es években. Dr. Szilvássy János – aki 1875-ben telepedett le Borszéken – könyve 1885-ben jelent meg Borszék gyógy- és fürdőhely címmel, ezt követően az orvos 1894-ben Borszék monográfiáját közölte, majd 1896-ban a Borszék írásban és képekben című kötete jelent meg.

Mindketten jelen voltak a korszak különböző sajtótermékeiben, és éppen egy Dr. Cseh Károly által írt cikk vezetett a szóban forgó párbajhoz is. Az esetről a csíkszeredai levéltárban is találtunk dokumentumot (Hargita megyei Levéltár, 7-es fond Főispáni irattár, 4-es leltári szám Alispáni iratok, 5832/1891-os iratcsomó), de a történtekről a Csíki Lapok is beszámolt az orvosok nevének kezdőbetűit használva. Sajnos a szóban forgó cikket nem ismerjük.

Hírt adunk emellett egy halálos kimenetelű csíkszeredai pisztolypárbajról is, amely dr. Kánya János ügyvéd és Dulinszky József ügyvédjelölt között zajlott 1900-ban, és amelynek a 42 éves ügyvéd lett az áldozata. Ugyanakkor több olyan hírre is akadtunk, amely szerint a párbajok főszereplői, szenvedő alanyai újságírók voltak: 1901-ben Nagybecskereken szépvízi Balázs Béla, 1905-ben Gyergyószentmiklóson pedig Vákár P. Artúr lapszerkesztő vett részt kardpárbajban. Ezek az esetek is azt támasztják alá, hogy a párbaj az értelmiségi réteg sajátosságaként nem volt ismeretlen Székelyföldön sem.

A meghiúsult lövöldözés

Gyótölgyesi főszolgabírótól
5832/891 ai
Nagyságos Alispán Úr!

Csíkszeredán

A borszéki m. kir. Csendőrőrs jelentése szerint e hó 6-án Dr. Szilvási János borszéki fürdőorvos és Dr. Cseh Károly között Borszéken az úgynevezett „Tündérkert” erdőrészében a pisztolypárbaj a csendőrségi járőr közbejöttével akkor akadályoztatott meg, mikor a párviadalozók között a távolság lépésekkel jelöltetett meg.
A jelentés szerint kihívó Dr. Szilvási volt, s arra az okot a Brassó czimű lap 18ik számában Dr. Cseh által kiadott nyilatkozat képezte.
Az esetnél segédekül működtek Dr. Szilvási részéről gyó.borszéki Siklódi Imre és Kontner János, Dr. Cseh részéről m.vásárhelyi Geréb Kálmán, Bosnyay és Agyagosy.
Mit tudomásvétel végett oly megjegyzéssel jelentek alázatos tisztelettel be, hogy az eset a kir. Járásbírósághoz a csendőrség által bejelentetett.
Gyó. Tölgyes, 1891. september hó 8-án.
… (kibetűzhetetlen) János főszolgabíró

Meghiúsult párbaj. Dr. Sz. borszéki orvos dr. Cs. orvos által a „Brassó” czimü lapban közzétett czikk miatt magát sértve érezvén, Cs-t kihívta párbajra, ki el is fogadta ezt és segédeivel Borszéken megjelent. A szükséges előkészületek megtétetvén, a pisztolypárbajnak f. hó 5-én d.u. 5 órakor kellett volna megtörténni, de a csendőrök tudomást nyertek a dologról – s a Kossuh-kút mellett kijelölt helyen lesbe is állottak, de a párbajozókat nem tudták elfogni, mert a mint az egyik segéd kimérni kezdette a lépéseket, a türelmetlenkedő csendőrök neki „half”-ot kiáltottak, s kiáltásukra az egy segéden kivül mindenki eltűnt a színhelyről, de azért a két orvost följelentették a járásbíróságnak.

Csíki Lapok, 1891. szept. 16.
Halálos lövések

Halálos kimenetelű párbaj. Dr. Kánya János, ügyvéd és Dulinszky József ügyvédjelölt egy köztük felmerült becsületbeli ügyet f. hó 12-én pisztoly párbajjal intéztek el, mely dr. Kánya János megsebesülésével végződött úgy, hogy ennek következtében folyó hó 18-án meghalt. Szomorú dolog, hogy ezen ügy ekkép végződött, pedig minden el lett követve, hogy a párbaj megakadályoztassék, a mi azonban fájdalom nem sikerült, s e miatt dr. Kánya János hullott el a becsület mezején. Gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök a beteget már 13-án meggyóntatta, azonban ugy látszott, hogy sebe nem életveszélyes, mert még 17 én délelőtt sem hitte senki, hogy állapota válságossá fordulhat. Sem az orvosi tudomány, és lelkiismeretes gyógykezelés, sem szeretteinek önfeláldozó ápolása nem bírták az életnek megtartani. Temetése f. hó 20-án d.u. történt nagy részvét mellett, melyen a város és vidéke intelligencziája is jelen volt s a halottat haza Csik-Delnére szállították s ottan helyezték a sirba. Nyugalma legyen csendes! (…)

Csíki Lapok, 1900. júl. 25.

A Dr. Kánya – Dulinszky-féle párbaj a törvényszék előtt. Szokatlan törvényszéki főtárgyalásnak volt a tanúja városunk közönsége sőt igen nagyszámú vidéki közönsége e hó 24-én, mely a vármegye háza tanácskozási nagytermében a kíváncsiak lehető nagy számára való tekintetből tartatott meg ezen helyiségben. Annak a nevezetes párbajnak utolsó episódja játszódott le tehát, mely Dr. Kánya János ügyvéd életébe került. Erre a halálos kimenetelű párbajra, a mint a tárgyalás rendén kiderült, a néhai Kányának az a rossz szokása szolgáltatott okot, hogy egyes törvényszéki tárgyalások alkalmával a felek képviseletére főnökeik által kiküldött ügyvédjelölteket igen sokszor kicsinylő és sértő kifejezésekkel illette, tudásukat és képességüket kevésre becsülte s ilyen sértést ismételve követett el Dulinszky József ügyvédjelölttel szemben is, a kinek ambiczióját a jogosulatlan becsmérlés sértette. Ez utóbbi a Kánya magánéletének némely hibáiról s nevezetesen arról is értesülvén, hogy bizonyos társaságban egy előkelő és köztiszteletben álló férfi Kányának egy nem valami tisztességes tényéről tett említést, egy levelet intézett Kányához kijelentvén abban, hogy olyan emberrel szemben a kit az a csúnya vád terhel, minden társadalmi összeköttetést és érintkezést megtagad.
Kánya ennek a levélnek tartalmát a becsülete ellen intézett orvtámadásnak minősitvén, felkérte dr. Fejér Antal és Barta Ignác ügyvéd urakat, hogy Dulinszit az ő nevében azért feleletre vonják s lovagias elégtétel adásra hívják föl. Ezen urak – bár egy kissé vonakodva – a megbízást elvállaltak és Dulinszki Józsefet feleletre vontak, a ki szinten a maga részéről dr. Nagy Jenő es Tauber József ügyvédjelölt urak személyében segédeit megnevezte. Mindkét fél segédei az ügyet megbeszélték s miután azt békés uton elintézni nem lehetett, a lovagias elégtétel adás és vevés terére jutott a megoldás. Ám de ebbe Dulinszky József csak akkor volt hajlandó bele menni, ha Kánya magát a neki tulajdonított cselekmény, valamint egy más által vele szemben elkövetett és megtorolatlanul hagyott sértés alul magát tisztázza.
E czélból Kánya egy becsület biróság megalakítására kérte fel megbízottjait, miben másik fél megbízottjai is beleegyeztek, a mely becsület biróság meg is alakult s a mely nem látván beigazoltnak a Kányának tulajdonított tisztességtelen cselekedeteket, Kányát párbaj-képesnek jelentette ki.
Minthogy a békítési kísérletek ekkor sem sikerültek a segédek megbízójuk egyenes kívánságára a fegyveres elégtétel módját és eszközeit megállapították s a Kánya akaratának mellőzesével háromszori golyó váltás helyett kétszeriben állapodtak meg.
A párbajt július havában a Suta fenyőben meg is tartották a nevezett segédek, valamint dr. Veress Sándor megyei főorvos, dr. Harmath Leó járás orvos és egy honvéd puskamüves jelenlétében, meg pedig 32 lépes távolságból avansz nélkül.
Az első két lövés bajt nem okozott és Fejér Antal egyik segéd és párbajvezető feleket ismételten felhívta a kibékülésre, minek azonban eredménye nem lett. Ekkor a felek hozza fogtak a második lövéshez s az előzetes sorshúzás folytan első volt Dulinszky József, a ki 2 másodpercz alatt lőtt is és Kányát hasba találta, ki karját leeresztvén, elkiáltotta magát, hogy találva van.
Ekkor a párbaj önként megszűnt s a sebesültet az orvosok legott kezelés alá vették s minden nevezetesebb elváltozás nélkül hazaszállították.
Bár a haskérgen egyik oldalt bement s a másikon kiment a golyó, néhány napig a beteg közérzése nem változott s azon vélelemnek adott helyett, hogy komoly baj nem lesz belőle, de a lövés még is halált okozott.
A főtárgyalás dr. Perjéssy törvényszéki elnök elöl ülése mellett Élthes Zsigmond táblabíró. Kovács Lajos törvényszéki biró s Karda Béla aljegyző segédkezése mellett tartatott meg. Közvádló Páris Frigyes kir. ügyész, védő Molnár József ügyvéd volt. Tanukul a párbaj­segédek és orvosok, szakértőkül dr. Kolonics Dénes és dr. Bardócz Gyula jelentek meg. Ott volt ezeken kivül Kánya József, az elhalt édes apja és József öccse.
A közönség helyét előkelő férfi és nő személyek foglalták el, a karzat pedig zsúfolva volt.
Megkezdetvén ½ 10 órakor a tárgyalás vádlott Dulinszky Józsefhez tett az elnök néhány kérdést, a ki bűnösségét elismervén, beismerte azt is, hogy a sértő levelet ő intézte Kányához, melynek alapján Őt Kánya párbajra hívta ki s a melyet azonban megtagadott tőle addig, míg magát tisztázza. Felhozta, hogy a levélben Kányát nem akarta sérteni, csak bizonyos ténykörülményt akart neki tudomására hozni, a mi szerinte nem volt ok a kihívásra s hogy Ő nem vette komolyan a dolgot, de Kánya azt rá erőszakolta igazolja azzal, hogy a párbaj színhelyére érkezve és Kányának köszönt, de ő a viszonzás helyett hátat fordított neki s az elnök azon kérdésére, hogy a becsület bíróság határozata után mért nem kért Kányától bocsánatot? Vádlott kijelentette, hogy nem kért, mert a becsület biróság érdemleges itéletet nem mondott ki s abban is Kánya mint egy biztatva lett az elégtétel vevésre, de azután is, hogy az az uri ember a ki a társaságban Kányáról tett nyilatkozatát egy Kányához intézett levélben meg nem történtnek jelentette ki, miről különben is későre értesült, nem tartotta helyén valónak, sőt elkésett dolognak tartotta a bocsánat kérést.
Ezután Kánya József jelentette be kár­ és költségei iránti igényét, mely nem kevesebb, mint 120.000 koronát tett ki.
Most dr. Fejér Antal ügyvéd kihallgatása következett, a ki részletesen elmondotta a párbaj keletkezésének és lefolyásának történetét, a békességi kísérleteket, melyeket egyik fél sem vett figyelembe s élénk derültséget keltett azon kijelentésével, hogyha tudta volna a párbajnak olyatén kimenetelét, annak megkezdésé előtt elfutott volna a helyről.
Barta lgnácz másik tanu szintén ugyanazon részletességgel adta elő az egész históriát, kiemelvén, hogy Kánya minden áron forszírozta a párbajt, melynek ha ellenfelére nézve komolyabb következménye nem lenne, másképpen fog skandalumot csinálni.
Majd a Dulinszky segédei mint tanuk dr. Nagy Jenő és Tauber József adták elé az ügy állását, megerősítve Dulinszky azon állításait, hogy Kánya valamennyijüknek mindig borsot törni igyekezett az orruk alá, sőt, hogy minden békítési kísérlet sem vezethetett volna sikerre, nyilvánvaló volt az abból is, mert Dulinszky később érkezvén a párbaj színhelyére Nagy Jenő azon megjegyzésére, hogy ha meg nem érkeznek és neki kellene Dulinszkyért helyt állani őt, t. i. Nagy Jenőt, meglőné-e? kijelentette Kánya, hogy „igen is lelőné mint a kutyát”.
A két fiatal ügyvédjelölt egy-egy sikerült védbészednek is beillő tanúvallomást tett megbízójuk érdekében és Kánya ellen.
Miután még a két orvos tanú, puskamüves és a bonczolást teljesített szakorvosok kihallgattattak s ezek a halál okát a lövés következményének jelentették ki, a vád és véd- beszédek tartattak meg.
Párizs Frigyes kir. ügyész szép beszédét, mely köztetszésben részesült azzal kezdette, hogy ha a jelenkort a felvilágosodás a humanizmus koronák nevezik is, vannak az emberekben olyan társadalmi előítéletek, melyek eme feltevést nem igazolják. Előítéleten alapszik ugyan is a műveltebb osztályok azon nézete, hogy a becsületnek csak fegyverrel vetnek eleget tehetni, pedig az elégtétel adásra a becsület kérést sokkal szebb módnak lehet tartani s brutalitás van, de humanizmus nincs abban, ha valaki ember társat fegyverrel akarja megtámadni, akkor, midőn a sértés megtorlásának más, sokkal alkalmasabb és kevésbé veszélyesebb eszközei is megvannak.
Vádlottal szemben terhelő körülményül felhozta, hogy egy 20 éves dolgot bolygatott föl Kányával szemben, melynek már most semmi érteke nem volt és hogy a bocsánat kérést elmulasztotta; enyhítő körülményül Kányának jogosulatlan sértegetéséit tudja be, mely alkalmas volt a jogos önérzet fölháboritására s a vétkesség kimondását a btkv. 298. szakasza alapján kérte a bíróságtól.
Most következett Molnár József védő gyönyörü szép beszéde a mely magával ragadta összes hallgatóságot s a mely közben egy halkan kiejtett helyeslésben is részesült, a miért az elnök a terem kiürítésével fenyegetőzött.
Védő lendületes szép beszédének befejezésével, tekintve az enyhítő körülmények tulnyomó voltát védenczére a legenyhébb büntetés alkalmazását kérte, azonban a törvényszék vádlottat váratlanul 8 havi fogházra és mintegy 900 koronát kitevő gyógykezelési, orvosi és temetési költség megfizetésére itélte, mely ítéletbe közvádló bele nyugodott, de elitélt és védője az ellen felebbezést jelentett be s ezzel a nevezetes tárgyalás véget ért.

Csíki Lapok, 1900. nov. 28.
Dr. Dulinszky József a szegedi fogházban töltötte le büntetését. Ezt Ady Endre Úri rabok című cikkéből tudjuk, amely a Nagyváradi Napló 1902. július 25-i számában jelent meg. A szegedi államfogház érdekesebb lakói ekkor „dr. Dulinszky József ügyvédjelölt, ki párbajban agyonlőtt egy csikszeredai ügyvédet s ezért nyolc hónapra ítélték. Novácovicin [!], a Nagyváradon is ismert fiatal román agitátor, ki Jancu sírján tartott lázító beszédet s három hónapig ül, Lőrinczy György dr. ügyvéd, volt zilahi képviselő stb.”

Újságírói párbajok

Párbaj. Balázs Béla Csikszépvizi születésü állami tanító és a Nagybecskereken megjelenő „Torontál” czimü politikai napilap munkatársa a napokban kardpárbajt vívott dr. Eisler Mihálylyal, a ki az emlitett lapra sértő megjegyzést tett. A párbajban mindketten könnyű sérülést szenvedtek.

Csíki Lapok, 1901. szept. 11.
Véres párbaj folyt le Gyergyószentmiklóson folyó hó 27-én d.u. 6 órakor a Laurenczi szálloda nagytermében Dr. Bocskor Béla megyei tiszti főügyész és Vákár P. Arthur lapszerkesztő között. – Okot a párbajra a Csíkvármegye czimü lap 7., 8., 9. számaiban a „Közönség köréből” rovatban megjelent közlemények, s illetőleg a 9. számban foglalt közlemény elébe „Szerk.” alájegyzéssel helyezett, Dr. Bocskor Béla magánbecsületét érintő szerkesztői levélben foglalt sértések szolgáltattak. – A párbaj teljes bandázs alkalmazásával harczképtelenségig volt vivandó. A felek kétszer csaptak össze. A második összecsapásnál a kihivó Dr. Bocskor Béla egy jelentéktelen bőrhorzsolást, a kihivott Vákár P. Arthur pedig jobb arczán, az arczcsonttól lefelé az állon is végig huzódó, az ajkak szögletét átmetsző, 12 czentiméter mélységü vágást kapott, mely harczképtelenségét okozván, a párbaj beszüntettetett.

Csíki Lapok, 1905. május 24.

Forrás: Morfondír.ro / Derítés rovat

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ