Ő látta a gyilkost, hiába írják az ellenkezőjét. Látta a személygépkocsit, amibe a gyilkos beszállt, megjegyezte a rendszámát. Miközben mellette a férfi összeesett. Úgy, ahogy a filmekben mutatják. Nem olyan hirtelen, de már élettelen. Csodálkozik: őt magát miért nem?
„Hiszen ez politikai gyilkosság. El szokták takarítani a tanút.”
Nem tudja, mit tegyen, illetve azt igen, hogy bárhol rátalálnak, jövője tehát a saját kezében van, a saját szájától függ: ha megszólal, végeznek vele.
S a másik már halott.
Kije volt? Barátja? Szeretője?