Őszintén

Egy csoport tizenkét-tizenöt éves fiú néhány vezetőtanár kíséretében négyhetes téli sportkirándulásra utazott a hegyek közé.
Amikor hazaérkeztek, a pályaudvaron izgatott anyák várták a vállalkozó szellemű csemetéket. Barnán, pirosan, piszkosan szálltak le a vonatról. Egyik gyerek, miután szerencsésen átesett az anyai csókokon és öleléseken, mellét büszkén kidüllesztve villogó szemmel súgta oda édesanyjának.
– Anyu, még takarékoskodtam is. Hazahoztam az egész fogpépet, amit adtál.
– Négy hét múltán az egész fogpépet hazahoztad?- hüledezett a gondos édesanya. – De hisz ez borzasztó.
– Igen, mert én nem csalok – pattogott a kisfiú önérzetesen. – A többiek mind kinyomták az ablakon, de én hazahoztam az egészet. Még fel se bontottam. (Pesti Hírlap, 1935. március 1., péntek)