– Ki vagy Te?
– Minőségi vandál. Belógtam a Guggenheim Képtárba, s két Picasso közt szerettem volna elhelyezni saját képem. Számos galériában jártam, és az alkotások láttán sokszor arra gondoltam, hogy ilyet én is tudok. Ezért úgy döntöttem teszek egy próbát. Ezek a galériák néhány milliomos trófeagyűjteményei. A közönségnek nincs beleszólása abba, hogy milyen művészetet lát.

– Mit lehet tenni?
– Visszatértem Londonba. Májusban a British Múzeum sok látogatót vonzó, 49-es számú galériája ellen intéztem támadást, mely tele van a Római Birodalomból származó leletekkel és rengetegen látogatják. Attisz( Kübelé istennő ifjú szeretője) egyik szobra alá, részben egy 1. századi sírkő mögé rejtve sikerült felragasztani egy hitelesnek tűnő kőzetdarabot, amelyre a barlanglakók stílusában felfestettem egy bevásárlókocsit toló „előembert.” A British Múzeum stílusára emlékeztető képszövegen a látogatók a következőket olvashatták: Az alkotó jelentős művészeti tevékenységet folytatott Anglia délkeleti részén Banksymus Maximus néven, ennél többet azonban nem tudunk róla.

– S aztán?
– A weboldalamon meghirdettem egy kincsvadászatot, és díjat ajánlottam fel annak, aki megtalálja a barlanglakó alkotását és lefényképezteti magát vele. A British Múzeum azonban megelőzte a tömeget, és eltávolíttatta a művet, mielőtt bárki bejelenthette volna az igényét nálam. Ezzel szemben a Vivtoria and Albert Múzeum kurátora, Riikka Kuittinen, reménykedett abban, hogy kapnak egy művet tőlem, de én nem bocsátottam a rendelkezésükre ingyen semmit, ezért néhány nyomatomért tekintélyes summát kellett fizetniük.

– Hogy jövedelmez ez a vandalizmus?
– Néha jól. A Modern Művészetek múzeumában, ahol Matisse A csónak( Le beteau) című képét megfordítottam, és negyvenhét nap után vették észre, hogy a kép fejjel lefelé lóg, nos Andy Warhol 32 Campbell-leveskonzervje c. alkotása mellé elhelyeztem saját festményem( Discount Soup Can( Olcsó leveskonzerv) címmel, mely egy Tesco saját márkájú paradicsomleves-konzervet ábrázolt. Igazi modern művésznek éreztem magam. A kép három év múlva a Bonhams Aukciósháznál 117 600 fontért talált gazdára.

– Ars poeticád?
– Már nem a műalkotásokat nézem, hanem a köztük lévő üres helyeket.

Kérdezett: Kerekes Tamás