Móricz Zsigmond és Bözödi György emlékére

Úgy hittem, Bözödön
csak a szalmakalapja maradt –
Amit később ismeretlenek elloptak.

Emléke, hogy Jolánt, Mózsit, Bágyi bát,
s még sorolhatnám –
Esténként a körtefa alatt
még egy nótára marasztalta,
hadd tudja meg a falu,
köszvény ide vagy oda, áll itt a bál.

Sokáig nézte, vajon a növekvő holdat
azon a szép estén hány kutya ugatja?
S hogy a nóta,
a vers
és egy-egy történet
a régi kertből kihajt-e majd valaha újra?

Hányszor elmondta:
– Gyurka, te:
„Tietek a világ legszebb gyalogútja!”

Újfalu és Bözöd között,
a régi ösvény fölött,
ha megálltak egy szusszanásra,
ők látták azt, amit mi nem:
talpuk alatt, ott van a világ minden csodája.

(Megjelent: Erdélyi Toll, 2009, 2 sz.)