Az 1848-as forradalom megünneplése mindig is fontos volt a bukaresti magyarságnak. A bukaresti Giulesti úti református temetőben található Veress Sándor honvéd sírjának a megkoszorúzása, a hagyományos március 15-ei ünnepségsorozat kezdete.

Veress Sándor (Sarkad, 1828. december. 3. – Bukarest, 1884. október 27.) elemi iskoláit Sarkadon és Békésen végezte. A Békés Megyei Levéltár őrzi Veress Sándor születési anyakönyvének másodpéldányát. Akár csak református lelkész édesapja, ő is tanulmányait a Debreceni Kollégiumban folytatja, amely befejezése után rövid ideig nevelősködött. Apja, Veress Ferenc (sz. 1795) a sarkadi református pap, művelt és hazaszerető ember volt, a 300 önkéntes mellet a saját két fiát is Kossuth seregébe küldte. Ő a világosi fegyverletétel hírére, 1849. augusztus 19-én önként vetett véget életének. A Körösháti temetőben nyugszik. Kiváló teológus és szónok volt, Thüringiában és Jénában orvosi diplomát is szerzett. Sarkadon Ostváth Imre lett a lelkészutódja. Sándor még nem volt 20 éves, amikor tógás diákként a szabadságharc fegyveres szolgálatába állt, Kraszna vármegye székvárosában Szilágysomlyón. A harcok alatt személyesen megbarátkozott Petőfivel. Először a Dobozy huszároknál szolgált, majd Bem tábornok alatt a 27. bihari zászlóaljban. Vitézségéért hadnagyi rangot kapott. Ott volt a szabadságharc egyik utolsó csatájában 1849. augusztus 22-én, Mehádián. A csata után Orsovára vonultak a honvédek, majd Szörénytornya, Kalafat megállással átkeltek a Dunán, először Vidinbe, majd Sumlába internálták. Mindkét helyen együtt volt Kossuth Lajossal, akit innen a kisázsiai Kiütahyába szállítottak. Veress Várnába kerül, ahol kitűnő szabómester lesz, de innen átköltözik Konstantinápolyba, ahol több társával szabóüzletet létesít, és bútorkereskedéssel is foglalkozik. 1854-ben kitör a krími háború, ekkor a tíz nyelvet beszélő Veress egy angol tábornok tolmácsa lesz. Klapka György tábornoknak a törökök az egész dunai hadsereg parancsnokságát felajánlották, de az osztrákok ezt megakadályozták, így a magyar emigráció reményét veszítette. A krími háború után megszűnt az orosz protektorátus, az 1848-as román emigránsok hazatérhettek, és a két román fejedelemség központi kérdésévé vált az egyesülés. Veress visszatér Konstantinápolyba, és egyre több szerepet kap az ottani Magyar Egyletben. Az emigránsok Eszmecserék címmel kéziratos hetilapot jelentetnek meg, mely az ő írásait is közli. Franciából és németből fordít, többek közt Klapka György németül megjelent emlékiratait is. Wesselényi József élesdi tiszttársával, majd Orbán Balázzsal ellátogat a kisázsiai Brusszálba, ahová a román forradalmárokat internálták. Találkozik Ion Heliade Rádulescuval, Alexandru és Radu Golescuval, Serghiade, Zane és Simon mérnökökkel, Serusiéval (a Românul lap szerkesztőjével), Giurescuval, aki Bem közvetítője volt Avram Iancunál, Dutulescuval, a forradalmi rendőrfőnökkel. Bukaresti évei alatt ezek a barátságok elmélyülnek. Kossuthot követve előbb Franciaországba, majd eljut Londonba. Kossuth, Ferenc és Lajos fiaival szoros barátságba kerül, együtt járnak francia nyelvórákra egy tiszthez. Mint emigráns bámulatra méltó erővel és elhatározással, tisztán önerejére támaszkodva, ezer akadályon keresztül megszerzi a londoni műegyetemen a mérnöki oklevelet. Nagy szakértője lett a háromszögelési módszernek, ami felgyorsította és pontosabbá tette a földmérő munkát. Ennek még nagy hasznát veszi életében. 1859 tavaszán az észak-itáliai felszabadító harcokhoz csatlakozik a magyar emigráció. Az olaszországi csatákban Veress Sándor századosi rangot kap. Megalakul a Magyar Légió, majd az Olaszországi Magyar Hadsereg, mely Garibaldit támogatja. Cserében a franciák fegyveres támogatást ígérnek egy Ausztria-ellenes magyar felkeléshez, amelyet Alexandru Ioan Cuza fejedelem is támogatott. De sajnos III. Napóleon nem tartja be a Kossuthal kötött megállapodást, és így megint elesett Magyarország felszabadítása.
Havasalföld és Moldva is 1859-ben A.I. Cuzát választja az unió élére, erre az ügyesen megtervezett diplomáciai húzásra a nagyhatalmak rábólintottak, csak Törökország és Ausztria tiltakozott. Havasalföldön, de főként Bukarestben beindult a gazdasági fejlődés, ami a magyar diaszpóra jelentős növekedését jelentette. Később, a nyugati magyar emigráció helyzetét megnehezítette a váratlanul megkötött villafrancai béke, ami a francia-olasz-osztrák háborút zárta le. Ezért Veress Sándor 1859 novemberében Bukarestbe telepedik le, és a nagyváradi származású Seres Lajos ékszerész bukaresti Coltea utcai lakásába költözik. Egy életre szóló barátság alakul ki közöttük. Veress mérnöki munkájával nagy elismerést szerzett. Ő dolgozott Obrenovics Mihály szerb fejedelem heresti birtokán, majd Stirbey és Lahovary család udvari mérnöke lesz. Veress tagosította I. Károly szinajai birtokát, és ő térképezte fel Stirbey herceg bufteai földbirtokát. Nicolae Golescu felajánlja Veressnek a közlekedésügyi miniszteri tárcát, amit sajnos Veress nem fogad el.

Veress Sándor

Amiért egész Románia hálás kéne legyen, és amit a tankönyvekben is kéne tanítani az, hogy Veress tervezte a havasalföldi elsõ vasutat, azaz az első román vasutat, nevezetesen a Bukarest-Ghiurghevo-Giurgiu vasútvonalat, amit 1869. szeptember 7-én adtak át. Bukarest legrégebbi vasútállomása az 1869. október 19-én felavatott Filaret vasútállomás, innen indult a vasútvonal és Giurgiuban ért véget. Az első járat hivatalos felavatása 1869. október 31-én 10,45 órakor történt, amikor a Filaret állomásról a méltóságokkal megtelt szerelvényt a „Mihai Bravu” gőzmozdony vontatta, aminek a mozdonyvezetője személyesen J.T. Barklay volt, a vasútvonalat építő cég tulajdonosa. Jó lenne ha ezt visszaállítanák, a régi mozdonnyal és szerelvényekkel, és egy történelmi utazást indítanának, amire rengeteg turista lenne kíváncsi. Ezt a járatot Veress Sándor járatnak kéne nevezni. A Filaret állomást pedig múzeummá kéne alakítani.
1872-1875 között Veress építette a Pitesti-Virciorova vasutat, amelynek ő jelölte ki a pályaszakaszát is. Ez a vonal Orsovánál csatlakozott az Orsova-Temesvár-Budapest-Bécs fővonalhoz, és így ez kapcsolta be Romániát az európai vasúthálózatba. Érdemes meglátogatni az északi pályaudvaron levő bukaresti Román Vasúti Múzeumot, mert benne egy szó se esik Veress Sándorról. Számukra nem is létezett, ez a politikai hozzáállás.
Veress Sándor az 1860-1870-es években számos politikai, történeti és természettudományi tárgyú cikket publikált magyarországi lapokban, részt vett a Bukaresti Magyar Közlöny alapításában és szerkesztésében is, fõgondnoka volt a bukaresti magyar református egyháznak. Legtöbbet forgatott műve azóta is A magyar emigráció Keleten, melyet 1878-ban Budapesten adtak ki, s „amely munkáját Kossuth Lajos igen nagyra értékeli s az akkori hasonló irányú munkák között a legbecsesebbekközé sorolja.”
Tiszteletbeli elnöke volt a Bukaresti Magyar Társulatnak, a Magyar Olvasó és Segélyegyletnek, továbbá alelnöke az Osztrák-Magyar Egyletnek. Veress támogatta a bukaresti magyar oktatást, főként a református iskoláinkat. Veress emigráns utazóként, az akkor törökkézen lévő Dobrudzsában birtokot vásárolt és gazdálkodni kezdett, régészeti elképzelései is voltak. .Dobrudzsában épült fel i.sz. 109-ben a Tropaeum Traiani („Traianus trófeája”) nevű római városerőd, melyet több mint 1200 m védőfal vett körül. Ennek egyébként magyar vonatkozása is van: Fenichel Sámuel (1868-1893) neves Új-Guinea utazó két éven át élt Dobrudzsában, itt Tropea római kori vártelep romterületének feltárását vezette; akkortájt ő volt Európa legfiatalabb archeológusa.

A Filaret vasútállomás

Veress életcéljai közé tartozott a magyar- román barátság és együttélés rendezése. Életművét I. Károly román király a Coroana României érdemfokozattal jutalmazzta, a fogadáson a következőket mondta a király: „Doresc ca maghiarii sá traiasca totdeauna în pace printre noi si sa se bucure de acele libertati care intruchipeazá puterea poporului român”. Az ünneplő sereg fáklyákkal vonul végig a Calea Victoriei úton, élén a katonazenekarral, amely a Rákóczi indulót játszotta. Ritkán ünnepelték így a magyarokat, pedig nagyon sokan megérdemelték.
Veress foglalkozott az 1859-es népszámlálási adatokkal is. Az ő megállapításai hitelesek voltak, és mindez rá ötven évre derült ki, amikor Románia nemzetközi nyomásra kénytelen volt egy részüket közölni, beleértve az 1899-es népszámlálást is. Az akkori hivatalos álláspont szerint az államvezetés három kategóriába rangsorolta a lakosságot: honosak, Romániában élő idegen alattvalók (ide tartoztak a magyarok és a szászok), és hontalanok (ide tartozott a több százezer romániai zsidóság, ők csak 1929-ben kaptak állampolgárságot). A magyar emigráció számára a moldvai (Cuza, Kogálniceanu stb.) politikai attitűd szimpatikusabb volt mint a bukaresti, ami tele volt balkáni-levantai jellemzőkkel. Veress a C.A. Rosetti és I.C. Bratianu által képviselt liberális vonalat pestisesnek nevezi. Veress elítélte Czelder Márton által szervezett „független egyház” irányzatot, ami megosztotta a bukaresti magyarságot, és ami végül botrányba fulladt.
Veresst nagyon érdekelte a spontán nyelvváltás és az addig szilárd etnikai közösségek fellazulási folyamata, hisz ezt tartotta a magyar emigráció rákfenéjének. George Calinescu író, irodalomtörténész így fogalmazott: „Trákia (Balkán) és Dácia (Románia) között olyan nagyfokú közösség volt mindig is, és a román nép olyan nagy felszívó erővel rendelkezik, hogy a nemzetiség itt egyszerűen választás kérdése. Az a balkáni ember, aki egyszer bekerül a romanizmus vonzáskörébe, s a román államélet részesévé válik, szinte rögtön elveszíti nemzetiségét.” Veress ellenben feltárja a száz éve tartó folyamatos románosítás rejtett gépezetét, a hatalom erőszakosságát, ami a rendőri-katonai beavatkozástól sem riadt vissza.

Veress Ferenc (Sarkad, 1830. december 3. – Középfalva, 1894. november 30.) történetíró, mérnök az emigráns Veress Sándor öccse, 1848-49-es honvéd tüzér-őrmester, bátyja hívására Romániában telepedett le, ahol gazdatisztje lett Obrenovics Mihály szerb, majd a Stirbey hercegnek, s 30 évi kintlét után tért vissza. Megvásárolta Bethlen Aurél grófnak, a neje után öröklött birtokát, híres gazda volt. Feriz álnév alatt sok érdekes tréfás szabadságharci visszaemlékezést közölt a Vasárnapi Újságban. Életrajza a kolozsvári 1848-49-es Történelmi Lapok 1892. évf. 24. számában jelent meg.
Veress Sándor feleségül vette Birizdó Alojziát, az örmény származású békési jegyző lányát, házasságából három gyerek született: dr. Veress Endre (Bukarest, 1868-Pécs, 1953) történettudós, dr. Veress Ferenc orvos (Bukarest, 1877 – Kolozsvár, 1962) és Veress Margit (Bukarest, 1882. október 20-1885. március 22.).
Veress Sándor, 1884. október 27-én visszaadta lelkét a teremtőjének, és a bukaresti reformárus temetőben alussza örök álmát. Sarkadon szülőháza falán emléktábla őrzi nevét, melyet 1928. dec. 3-án emeltetett Sarkad község közönsége. Sarkadon utcát neveztek el Veress Sándorról, ott található a belvárosi református egyházközség. Bukarestben is illene utcát elnevezni Veress Sándorról. Szintén Sarkad város önkormányzat képviselő-testülete, és az utódok, 1999-ben tiszteletére emléktáblát avattak Bukarestben az egykori Umbrei utca 6 szám (késõőbb Szt. Kretzulescu, most Coltei utca 32 szám, Bukarest) alatti lakása falán. A Veress család levéltára több részletben került a Magyar Országos Levéltár tulajdonába. A levelezés a családra vonatkozó információkon kívül értékes adatokkal szolgál a 19. század második felének romániai állapotairól, valamint az elsõ világháborút megelõzõ és az azt követõ évek politikai, társadalmi és gazdasági helyzetéről.

Veress Sándor élete, az emigrációról írt könyve, a hagyatéka egy része ismert a történészek elõtt. A legfontosabb műve, az eddig hosszú ideje csak kéziratban maradt Románia története (MTA Ms 10/49/17), amit Budapesten, 1997-ben az ELTE Román Filológia Tanszéke jelentetett meg, és aminek az előszavát Zákonyi Botond, Magyarország jelenlegi bukaresti nagykövete írta. Veressel foglalkoznak a következő írások is: Koós Ferenc: Életem és emlékeim 1828-1890.( Brassó, 1890.), Dankó Imre: Békési Élet (1/1974), Csikor Kálmán: Egy forradalmár magyar geodéta (Pécsi műszaki szemle, 1978), Ruffy Péter: Veress Sándor (Évfordulók a műszaki és természettudományokban, 1984), Magyar életrajzi lexikon. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1969. – 2. kötet, 988. p., George Cálinescu:. Istoria literaturii române de la origini páná in prezent, Bucuresti, 1941. Amit mindenkinek ajánlok az a következő fontos könyv: Beke György: Veress Sándor tolla és körzője, Politikai Könyvkiadó, Bukarest, 1976. További írások: Árvay Árpád: Veress Sándor (Művelődés, 10/1974), Árvay Árpád: A három Veress (a Hét, 11/1974), Árvay Árpád: Apa és fia (Előre naptár, 1978), Hadabás János és Dánielisz Endre: 1848-1849 Sarkadon és Nagyszalontán (Sarkad, 1999).

Forrás: Bukaresti Magyar Élet, 2015/3. szám