Ma­gam is láttam, hogy tűnik el a föld felszínéről akár egy-két óra le­forgása alatt egy-egy em­berélet munkájának látható jele, mi­kor lángok éget­nek fel családi hajlékot vagy va­la­mely ko­mo­lyabb gaz­dasági épüle­tet. S ugyan­ak­kor láttam és érez­tem a szom­szédság, a fa­lus­fe­lek segítőkészségét meg­nyilvánul­ni éppen ott és éppen ak­kor, ahol és ami­kor szükség volt. Szülők és nagyszülők aztán gyak­ran idézték fel – lévén, hogy ők átélték egy­kor a ret­te­ne­tet –, ho­gyan égett le szülőfa­lum közpon­ti része egy szep­tem­be­ri na­pon, 1944-ben, a „fel­sza­badító” szov­jet csa­pa­tok bombázása követ­keztében.

Ak­kor meg a fa­lu­ve­zetés döntött gyor­san és bölcsen, s a közeli hegy­ol­dal, a Perkő gyönyörű fenyőer­dejét kínálta fel épület­fa gyanánt a tűzkárt szen­ve­det­tek meg­segítésére. Még csak – nap­ja­ink­ban sűrűn használt, ka­cifántos ki­fe­jezéssel élve – meg­valósíthatósági ta­nulmányra vagy szakértői véleményezésre sem volt szükség sem egyik, sem másik eset­ben ah­hoz, hogy idejében meg­kap­ja az éppen szükséges segítséget a rászo­ruló…

Ha netán író tollára kerül egy-egy ilyen valós eset, ami az esemény pusz­ta el­beszéléséhez hozzáte­hető, az például egy-egy em­be­ri sors hi­te­les meg­je­lenítése le­het, netán va­la­mi­lyen je­lentéste­li és szug­gesztív kép vagy vízió felvázolása a pusz­tulás témájában. Ilyen, egy egész fa­lut el­pusztító tűzvész utáni képpel, il­let­ve vízióval találkoz­hat­ni például Tamási Áron egyik no­vellájában. A Népszakértők írójának, mint aki az első világháborút középis­kolás diákként, il­let­ve az olasz fron­tot is megjárva élte át, volt al­kal­ma pusz­tulást látnia mind közvet­len környe­zetében, mind nem­ze­ti közössége esetében, ami­kor is bekövet­ke­zett mind­az, amit tömören Tri­a­non-szindrómának ne­vez­nek.

Sors­csapások, pusz­tulás avagy nagy romlás idején mint­ha hir­te­len meg­sza­po­rodnának a segítőkész, jóaka­ratú em­be­rek, hangsúly­o­zom, de azok is, akik úgy tesz­nek, mint­ha ama csapást el­szen­vedő em­bertársuk baján segítenének, kissé általánosítva, mint­ha a nép javát szolgálnák. A történel­mi ta­pasz­ta­lat azt látszik iga­zol­ni ugyan­is, hogy jórészt azok al­kotják a min­den­ko­ri népet, aki­ket csapás sújt, de hogy akik te­hetnék, nem min­dig kel­nek a nép pártjára. Ezek lennének úgy­mond a népszakértők, akik valójában nem a néppel való szövetséget ke­re­sik, ha­nem tu­laj­donképpen a népszolgála­tot mint jól jöve­del­mező fog­lal­kozást űzik.

A Tamási által be­mu­ta­tott leégett falu rom­jai között is mindjárt meg­je­len­tek a biz­tosítási ügynökök, a fa­ke­res­kedők, a bankárok, a vállal­kozók, de aki ezek közül is kitűnt a si­ral­mas for­ga­tag­ban, az nem más, mint a po­li­ti­kus, a tudós és az író. Mindhárom jelképes fi­gu­ra, s egyiküknek sincs sok köze a föld­del egyenlővé vált falu lakóihoz. A po­li­ti­kust olyan­nak raj­zol­ja meg írónk, aki esetében mindössze a név vall arra, hogy neki megbízóit, a népet kel­le­ne képvi­sel­nie, a tudós nem is­me­ri a falu lakóinak sem fi­zi­kai, sem lel­ki valóságát, az íróból meg éppen a hajlékta­lanná vált és meg­szo­morított em­be­rek hi­te­les be­mu­tatásának eltökéltsége s a velük való együttérzés hiány­zik tel­je­sen. Utóbbi például „gran­diózus látvány­nak” köny­vel­te el az el­sze­ne­se­dett falu képét, és „szenzációs han­gu­lat­nak” tar­tot­ta, ami ott fo­gad­ta…

Le­pusz­tult természe­ti tája­kat, ugyan­ilyen látványt nyújtó la­kott fal­va­kat és vidéke­ket s meg­annyi remény­vesz­tett em­be­ri éle­tet ma­napság is láthat­ni Székelyföldön. Nem is beszélve a nagy­világ min­den zugába el­vetődött testvére­inkről. A letűnt re­zsim öröksége mel­lett bi­zonyára a vad­ka­pi­ta­liz­mus és a mozgássza­badság „ajándéka” len­ne ez is, az is… Hogy miként állítható meg ho­nunk romlása, ho­gyan tart­ható meg szülőföldjének s hazájának a széke­lység, a ma­gyarság, úgy vélem, ezek a kérdések valóban égetően fon­to­sak vol­tak Tamási idejében, de a mi­enk­ben is meg­kerülhe­tet­le­nek mind a po­li­ti­kai, mind a szel­le­mi elit részéről. Anya­gi és erkölcsi romlás je­gyei fi­gyel­mez­tet­nek erre!

Forrás: www.szekelyhirmondo.ro / eirodalom.ro