Küsmöd és az első világháború

Az első világháború rendkívül súlyosan érintette Küsmöd és a vidék lakosságát.
1914. augusztus 1-én, aratás közben a félrevert harangok zúgása adta hírül az általános mozgósítást. A következő napon a férfiak tömegesen indultak lovas fogatokkal Udvarhelyre a 82-es cs. k. Székely Gyalogezred székhelyére.
„Olyan nagy számmal özönlöttek a városba – írja az Ezredtörténet krónikása -, hogy képtelenség volt őket mind fedél alá helyezni. A város körüli mezőkön a szabad ég alatt táboroztak, sőt még örültek is, mert úgy tovább maradhattak együtt hozzátartozóikkal, akik bekísérték őket Udvarhelyre. A kis város nyüzsgött, mint a megbolygatott hangyaboly. Körülötte szekértábor, a különböző vidékek népviseletében tarkálló népével. Itt a csíkiak, gyergyóiak, ott a Fehérnyikó, Homoród, Gagy és Küsmöd vize mellékiek s a havasok népei. A kaszárnyákban, raktárakban éjjel-nappal öltöztetik, szerelik fel a bevonult legényeket. Szaporodnak a beöltöztetett századok, melyeknek vadonatúj csukaszürke ruháján (a régi szép sárga zsinór, fehér gomb mind eltűnt már) csak a karmazsinvörös paroliból maradt meg egy darab. A besorozott székely lovacskák is új szerszámaikban vannak.
Az ünnepélyes eskütétel után kigördülnek a felvirágozott-lobogózott vonatok Galícia felé, s elcsendesedik minden. Két lovacska 2-3 egymás után akasztott szekeret is húz. A szekereken főképp öregek, asszonyok, gyerekek. Mentek haza, hogy folytassák a sürgős mezei munkát ott, ahol abbahagyták. Nappal férfiként dolgozni, este-reggel szeretteikért imádkozni.”
Az ezred mindvégig a keleti fronton harcolt az osztrák csapatok oldalán. Bátorságát, hősiességét a tisztek gyakran jelentésbe foglalták. Augusztus 26-án már részt vett az első Lemberg-Zoloczow-i csatában, ahol az oroszok nemcsak túlerőben voltak, de erős tüzérséggel és jó harci tapasztalatokkal rendelkeztek. A borzalmas ágyú- és géppuskatűzben megdöbbentő volt a veszteség mindkét oldalon. Az ezredet később Nyugat-Lengyelországba szállították, ahová a marosvásárhelyi 62. gyalogezred is beérkezett. A nagy offenzíva keretében az orosz csapatokat kiverték Lengyelországból.
Az olaszok 1915. május 23-i hadüzenete után, az itthoniakból újabb ezredeket alakítottak, és a hírhedt Isonzó-csatákban a hegyi hadviselés minden szörnyűségét élték át a magyar katonák. 1915 júniusában sor alá kerültek a 19 évesek és a 43-50 évesek is. Ugyanakkor az ismételt lósorozások, gabonabeszolgáltatások nehezítették a lakosság helyzetét.
Románia, mely addig semleges volt: 1916. augusztus 27-én este 9 órakor Bécsben átadta a hadüzenetet. Ugyanabban az órában, három hadsereggel, mintegy 350 000 emberrel a Kárpátok összes átjáróin betört az országba. A betörés meglepte a határőr osztagokat, melyeknek kis létszáma semmi sem volt az 500 km hosszú határ magas hegységei között. A határmenti vidékekről tömegesen menekült a megrémült lakosság nyugat felé. A várható frontvonal elől Küsmödről is többen elmenekültek – beszélték a falu öregei -, és egy hónap múlva, sok éhezés, szenvedés után betegen kerültek haza.
Erdély védelmére már szeptember első felében, minden frontról érkezni kezdtek a katonai alakulatok. Az orosz frontról, saját kérésükre a 82-es ezred is hazaérkezett. A sietséggel összeállított alakulatoknak csak az lehetett a feladata, hogy addig tartsák fel a románokat, amíg a támadó hadsereg összegyülekezik.
A védelmi arcvonal felállítása szeptember derekán a következő volt: Bélbor, Ratosnya, Szászrégen, Szováta, Sóvárad, Siklód, Küsmöd, Etéd, Gagy, Székelykeresztúr, Homoród, Halmágy, Nagyszeben, Talmács, Petrozsény, Vulkán. Az offenzíva Nagyszebennél kezdődött szeptember 26-án, és október 15-ig Erdélyből fokozatosan kiszorították a román hadsereget. (…)
A győztes nagyhatalmak 1920. június 4-én aláírják a trianoni szerződést.
Az első világháború során hadba mozgósított küsmödiek 90 százaléka az orosz és az olasz harctereken esett el. Van tudomásunk arról, hogy évek múltán néhányan az orosz birodalom területéről, kirgisztáni fogságból kerültek haza. Nem tisztázott azonban, hogy olasz és román hadifogolyként hányan veszítették életüket.

[Forrás: Piroska József: Küsmöd évszázadai. Mentor Kiadó, 2002.]