MOCSOK

Vadmalac újabban százalékban mérte. A mocskot. A Bükkösben.
Így kalkulált: „Sok százalék hazugság… ráadásul futballpálya, plussz trafikmutyi, meg, meg, titkosítás…” Kiderült, elérték a merülési vonalat.
„Merül”, ízlelgette a szót.
„Eddig csak tocsogtunk a szennyben”, mondta erre a Komája.
„Eddig.”…
„Eddig.”

NAPFOGYATKOZÁS

„Rendben van, egyezett bele Vadmalac, de aztán térjen vissza a Nap!”
Félelme valós volt, de azért a tudatlant is megjátszotta.
„Hogyan forduljak, hogy lássam?”, kérdezte a Komájától.
„Mit lássak, röhincsélt magában, a sötét semmit…?”
Szóval helyezte hátsó felét déli irányba, majd derékszögekben folytatta….
Nézett hátra, a „potrohára”, s magában megállapította: „Ráférne arra is egy kis fogyatkozás…”

GYÖMBÉR

Feltűnt Vadmalacnak, de csak amikor a lepedőhöz közel hajolt. „Gyömbér, mondta, határozottan”.
De honnan?
Majd kapcsolt: Malacka gyömbérben puhította a csirkemellet.
„Gyömbéridőket élünk.”, mosolyodott el úgy féloldalasan, ki is csordult a nyála tőle. Nem kívánta meg az ételt, hanem az öregségtől.
Hogy a pizsamája ujja beleért volna? Vagy meghúzódott az illat a levegőben?