Két veréb szállt a dróthuzalra. Fényes nappal volt, délutáni két óra. Ezzel szemközti falnak nekitámaszkodva egy ember feküdt. Mikor észrevette a két verebet, mást se csinált ez a fedél nélküli ember, csak a két verebet leste.
Nem volt semmi dolga, csak nézte és nézte. A verebek csiviteltek. A férfi még mosolygott is rajta.
-Hogy ezeknek milyen jókedvük van!
– Irigylem őket!
A hapsi elővette cókmókját s egy szendvicset vett elő s azt majszolta. Nem volt nagyon éhes. Inkább az alkoholt kívánta. Betért a legközelebbi italboltba s vett egy üveg vörösbort. Mikor visszatért, a verebek még mindig ott voltak. Gyönyörködött bennük. Többen meglátták a férfit, amint a verebeket bámulja. Ő nem foglalkozott ezzel.
A dróthuzal előtt egy nagy építkezés folyt. A kőművesek is észrevették hogy lesi a madarakat. Aztán mikor elkezdték a maltert a kövekre kenni, a verebek – huss elrepültek. A hajléktalan mérges lett. A kőművesek nevettek. A hapsi fogta magát aztán indult egyenest a kocsma felé.
-Nagyon vicces! – mondta magában
Az egyik kőműves odaszólt:
-Ne röhögjetek!
Abbahagyták a nevetést aztán dolgoztak tovább. A férfi meg úgy berúgott maradék pénzéből hogy már nem is emlékezett a délutánra.