Minden csúnya

… Érteni kell az utcát, élvezni kell tudni az utcát, mint egy könyvet vagy színdarabot.
A napokban jártunk a Csúf utcában. Minden csúnya volt ebben az utcában. Csúnyák voltak a házak – se régiek, se újak -, csúnya volt a kövezet – kopott és múlt nélkül való -, csúnyák voltak a boltok s kirakatok, a kapu kés a kilincsek, a háztetők és a kémények, a férfiak és a nők. Még a gyermekek is csúnyák voltak ebben az utcában. Nyiszlettek voltak és közönyösek. Hosszú utca volt, de amíg végigmentünk rajta, nem láttunk egy szép bokát, egy kedves mosolyt, egy játékos mozdulatot, egy vidám színt. De egy érdekcsen komor színt se láttunk benne. Még a kutyák is csúfak voltak ebben az utcában. Hasonlítottak a patkányokhoz. Örültünk, amikor végre künn voltunk ebből az utcából. Elhatároztuk, hogy többet sohase járunk erre, s ha utunk történetesen mégis erre vinne, csukott szemmel fogunk végighaladni ezen az utcán. (Pesti Hírlap, 1935. november 26., kedd)