Ezüst híd – Srebrni most: Kristina Mrđa három verse
Fehér Illés műfordításaiból
Óda a lábnyomokhoz
Mikor az ösvényen
a földön
a felhők felett
a víz alatt
ott marad a nyom;
mikor a legvégén
a magányban
a szél felett
a gyökér alatt
ott marad a fény;
mikor útközben
a palástról
a valóság felett
az álom alatt
eltűnik a sötétség…
Maradok
a jégen
a tűzben
a látomás alatt
LÉTÜNK felett!!!
Oda stopama
Kad ostane trag
na stazi
u zemlji
iznad oblaka
ispod vode;
kad ostane sjaj
na kraju
u osami
iznad vjetra
ispod kore;
kad nestane mrak
na plaštu
u hodu
iznad zbilje
ispod sna…
Ostaću ja
na ledu
u vatri
ispod priviđenja
iznad NAS !!!
Óda a kofferhez
Magamhoz veszem lépteimet
kofferomat
kompaszomat,
magammal viszem kabátomat
kártyámat
kínomat.
Szülök napot
utat
eget,
veszítek esőt
kilókat
lepedőt.
MINDENEM LESZ!!!
Oda koferu
Uzeću korak
kofer
i kompas,
ponijeću kaput
kartu
i kaznu.
Izrodiću sunce
drum
i nebo,
izgubiću kišu
kile
i kintu.
IMAĆU SVE !!!
Olajfestmény
Az ősz ecsetével
a lehetetlen
tökéletesen kifeszített vásznára
festettem az eget;
neved körül
holdfény húrjain
ujjam hegyével
játszottam.
Képemről
még reggelek röppennek
míg te tenyeremről
színekké alakulsz.
Ulje na platnu
Slikala sam veče
kistom od jeseni
na savršeno zategnutom
platnu nemogućeg;
vrhovima prstiju
na žicama mjesečine
svirala akorde
od tvog imena.
Sa moje slike
još polijeću jutra
dok mi se ti s dlana
prelijevaš u boje.
Fehér Illés fordításai
Kristina Mrđa, Sisak 1969
Pusztai Péter rajza