Az olyan ember, aki nincs felkészülve az erőszakra, mindig gyengébb, mint az erőszaktevő. Ritka az olyan tisztán látó és bátor ember, mint Grigorjev, aki azonnal kapcsol. Grigorjev, a Tudományos Akadémia geológiai intézetének igazgatója, amikor 1948-ban eljöttek érte, elbarikádozta magát és két órán át égette el iratait. A letartóztatott legfőbb érzése némelykor a megkönnyebbülés, néha az öröm. Mármint a nagy letartóztatási hullámok esetén, amikor körös-körül egyre másra viszik a hozzátartozókat, érte meg csak nem jönnek. Ez a feszültség, ez a gyötrődés rosszabb a letartóztatásnál, és nemcsak a gyönge lelkek sajátja. Vaszilij Vlaszov, a rendíthetetlen kommunista, miután elutasította a szökést, azon gyötrődött, hogy már a kadíji járás egész vezetőségét letartóztatták (1937), őt még mindig nem vitték el. Ő csak szemtől szembe tudta elviselni a csapást. Meg is kapta, akkor aztán lenyugodott, és a letartóztatás napjaiban remekül érezte magát.

Bocsakov Atya 1934-ben elutazott Alma –Atába, hogy meglátogassa száműzött híveit. Míg oda volt, moszkvai lakásán háromszor is keresték, hogy letartóztassák. Amikor visszatért, hívei közül néhány asszony a pályaudvaron várta, és nem engedték haza. Nyolc esztendeig bújtatták lakásról lakásra. A papot úgy meggyötörte az üldözöttség, hogy amikor 1942-ben mégis letartóztatták, örömében énekkel dicsőítette az Urat.

Válogatta Kerekes Tamás

Alexander Szolzsenyicin: A Gulag szigetvilág
1918-1956
Európa Kiadó, Budapest, 2014