Moyses Márton negyvenöt éve gyújtotta fel önmagát Brassó főterén

Folytatásokban közli a Brassói Lapok a filmes-szerkesztő-történész Tófalvi Zoltán hosszabb terjedelmű szövegét a mártírhalált halt Moyses Mártonról. A Káfé főnix engedélyt kapott a bevezető rész közléséhez, a többi folytatás a BL-ben lesz hozzáférhető.

1970. február 13-án a „beszerzési körútra” induló, fázósan tovasiető brassóiak a megyei pártszékház – a hajdani bírósági épület – előtt a szocialista Romániában korábban ismeretlen tiltakozási módra lettek figyelmesek: egy fiatalember a sáljával az egyik fenyőfához kötve égő fáklyaként lobog és valamit kiabál! Csak utólag lehet rekonstruálni: az épületből kirohanó szekus ezredes a saját köpenyével hamar letakarta a lobogó ember-fáklyát, hogy elfedje a kíváncsiskodó tekintetek elől, majd a hirtelen-váratlanul megérkező mentőbe/vagy az állambiztonsági szolgálatok autójába a még égő testet úgy vágta be, mint egy lisztes zsákot. A fáklyaként lobogó fiatalember – akinek mindössze huszonkilenc év élet adatott meg! – a második Bolyai Jánosként emlegetett, költőként, matematikusként, a dubnai Atomkutató Intézettel levelező fizikusként számon tartott Moyses Márton nagyajtai kényszerlakhelyes politikai elítélt volt! Ha történetesen nem erdélyi, félig szász, félig székely, vagy tán egészen az, akkor ma a nevét együtt emlegetnék példaképével, Jan Palach-hal, aki 1969. január 16-án tiltakozásul a Varsói Szerződés megszálló csapatainak bevonulása – Románia kivételével! -, a prágai tavasz eltiprása elleni tiltakozásként a prágai Vencel téren, az ország védőszentjének, Szent Vencelnek a szobránál felgyújtotta önmagát, illetve magyar sorstársával, Bauer Sándorral, aki Jan Palach után néhány nappal, 1969. január 20-án a Nemzeti Múzeum kertjében szintén tűzhalállal tiltakozott a kommunista diktatúra ellen. Jan Palach három napon át, Moyses Márton három hónapon át iszonyatosan szenvedett. Az előbbi temetésén több mint 750.000 tiltakozó vett részt, Moyses Mártont 1970. május 15-én szűk körben, civilbe öltözött szekusok vizslató tekintete kíséretében hantolták el a nagyajtai unitárius temetőben. Jan Palach halála után, 1969. január 23-án Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtiktár és Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök levelet írt Alexander Dubceknek, Jan Palachot a felbujtók áldozataként jellemezték: „Remélni akarjuk, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya és más felelős szervek levonnak minden politikai szempontból fontos következtetést, helyesen tájékoztatják a pártot, a dolgozókat, pártszerűen és elvhűen értelmezik a Vencel téri esettel kapcsolatos, most kezdődő provokációs hadjáratban – a szocialista- és szovjetellenes erők tevékenységét.” (hu.wikipedia.org/wiki/Jan Palach) Jan Palach és Bauer Sándor nevét az egyetemes, illetve a cseh és magyar kollektív emlékezet számon tartja, ifjúsági szervezetek vették fel a nevüket, Jan Palach emlékét a prágai Károly Egyetem falán emlékmű, Bauer Sándor hőstettét a nemrég felavatott bronz szobor idézi. Moyses Mártonnak a világtörténelemben is egyedülálló hőstettére mindössze a nagyajtai szülőház homlokzatán elhelyezett dombormű figyelmeztet, nevét már-már következetesen helytelenül írják, mondják, torzóban is gazdag életművét pedig a Nagy Magyar Csend övezi. Közel negyedszázadnak kellett eltelnie, hogy a marosvásárhelyi „Bolyai Farkas” Gimnáziumban, ahol érettségizett – az egykori, közel 500 éves Református Kollégiumban – osztálytársának, dr. Kincses Előd ügyvédnek köszönhetően a hírhedt Szekuritáté által kilopott, majd megsemmisített érettségi tablót régi fényképek alapján rekonstruálják. A főcímben jelzett, 800 oldalas Moyses Márton-kötet huszonöt évi kutatás, mélyinterjúk sorozata nyomán született. A kötet bevallott célja: méltó emléket állítani a huszadik század egyik legnagyobb magyar hősének – merjük kimondani! -, aki – hiteles levéltári bizonyítékok igazolják – azért, hogy önmagára és vádlott-társaira újabb terhelő vallomásokat ne tudjanak kicsikarni, a Szekuritáté kolozsvári börtönében a rab ruhájából kitépett szálakkal levágta a saját nyelvét! A börtön orvosnője minden érzéstelenítő nélkül ott, helyben, a cellában, minden érzéstelenítő nélkül visszavarrta a levágott nyelvdarabot, majd Moysest mentővel a baleseti klinika sebészeti osztályára küldte. El lehet, el tudja valaki képzelni azt az elviselhetetlen fájdalmat, amelyet Moyses Márton érzett? A levágott nyelvdarab visszaforrt ugyan, de a húga, Moyses Éva vallomása szerint: emiatt élete végéig nehézkesen beszélt!

Moyses Márton emléktábla