„Mint például mit? – tudakolta a nő olyan színtelen hangon, ami elárulta, hogy a legkevésbé sem kíváncsi a válaszra.
– Mint például a mandarinhámozást. Vagy amikor a plasztikbombához elég hosszú kanócot vág az ember, hogy még idejében kijusson a robbanás hatósuga-rából. Mint amikor sikerül észrevétlenül átadni egy kioldót Bejrút valamelyik zsúfolt piacán.– Milyen legendát használtál Bejrútban? – A Dante Pippent.

– Nem ő volt az – dr. Treffler lapozott egyet cserélhető lapos noteszében –, aki állítólag történelmet tanított egy főiskolán? Aki a polgárháborúról írt könyvet, amit magánkiadásban meg is jelentetett, miután nem talált kiadót, amelyik hajlandóságot mutatott volna a kiadására? – Nem, te Lincoln Dittmannre gondolsz: két t-vel és két n-nel. Pippen egy ír robbantó volt Castletownbere-ből, aki robbantási instruktorként kezdett a Farmon. Később mint az IRA robbantója, beszivárgott egy szicíliai maffiacsaládba, a pesavari tálib mollahok közé egy Hezbollah-egységbe a libanoni Bekaa-völgyben.
Ebben az utolsó bevetésben lepleződött le.
Dr. Treffler bólogatott, miközben ismét felírt valamit.
– Nincs könnyű dolgom, ha követni akarom a különböző személyazonossá gaidat.– Nekem sincs. Ezért is vagyok itt.
A doktornő felnézett kivehető lapos noteszéből.
– Biztos vagy benne, hogy azonosítottad az összes műveleti személyazonosságodat? – Azokat azonosítottam, amelyekre emlékszem.– Nincs olyan érzésed, hogy elfojtasz még párat? – Nem tudom. Az elméleted szerint fennáll a lehetőség, hogy legalább egyet elfojtok.– A témáról szóló szakirodalom többé-kevésbé egyetért…– Azt hittem, nem vagy róla meggyőződve, hogy rendesen beleillek a témáról szóló szakirodalomba.”

Válogatta: Kerekes Tamás

Robert Littel: Legendák
Agave Könyvek
Budapest, 2014