Egy városi nap

Nem nagyon tetszett nekem, hogy a testes asszonynak olyan sok kifogása volt a kocsmába való járásom iránt. Másnap el is mentem Vásárhelyre, hadd lássam, ott milyen a kocsmák világa. Pedig a másnaposságtól még fájt a fejem.

A főtéren találkoztam egy régi barátommal, akit én régen nem láttam. Mondom neki, hogy nekem mennyire fáj a fejem. Azt mondja az én régi barátom, Zoli, nem kell mindenből problémát csinálni. Mondom, milyen igazad van, te, Zoli. Csakugyan nem kell mindenből problémát csinálni. Valószínű, azért szokott fájni az én fejem, mert mindenből problémát szoktam csinálni. Például, miből szoktál problémát csinálni, kérdi ez a Zoli. Mondom, például abból is, hogy miért nem tették bennebb ezeket a házakat, mert igen nagy szorosság van a járdán. Az ember örökösen nekimegy valakinek. Azt mondja erre Zoli, igazad van, ezeket a házakat csakugyan tehették volna bennebb is, akkor az ember nem menne neki örökösen valakinek. Aztán azt mondja, még szerencse, hogy nem Svédországban élünk. Mondom, miért, ott bennebb vannak téve a házak? Azt mondja, nem a házakkal van baj Svédországban, hanem a patkányokkal. Mert szerinte Svédországban éhen is halhatnak a patkányok. Olyan nagy rend és tisztaság van mindenfelé. Nálunk legalább nem tudnak éhenhalni a patkányok. Mert a szemetes kukákat ritkán ürítik, találnak élelmet ezek a szegény patkányok, mégpedig bőségesen.

Mondom ennek a Zolinak, hogy én eléggé furcsának találom, hogy ő a patkányok szemszögéből nézi a világot, nem pedig az emberekéből. Erre azt mondja, teljesen mindegy, milyen szemszögből nézzük a világot. Svédországban a tisztaságból lehet problémát csinálni. Mert ott például egy szimpla gyufaszálat sem lehet eldobni. Önfeledten. Csak járkál az ember egy szimpla gyufaszállal a kezében és nem tudja, hová dobja, ameddig valahol föl nem tűnik egy szemétkosár. Nálunk el lehet dobni akárhol egy szimpla gyufaszálat. Önfeledten. De ha a szemétre gondol az ember, abból is csinálhat problémát. Ha olyan a természete. Legjobb, ha semmiből sem csinál problémát az ember. Mert akkor nem fájdul meg a feje. Mondom, nagyon jó természeted van néked, Zoli. Azt mondja, neki csakugyan nagyon jó természete van. Mert ezzel a jó természetével megkíméli az idegrendszerét. Valósággal spórol az idegrendszerével. És újabban mindenféle spóroláshoz hozzászoktatta magát. Pénzt nem ad ki fölöslegesen semmire. Gázra, villanyra nincs kiadása, mert néki háza nincs. Se semmiféle lakása. Kizárólag a legszükségesebb dolgokra szokott költeni. Vagyis cigarettára és pálinkára. Csak az a baj, hogy megdrágult a cigaretta. S a pálinka is. Ráadásul olyan kocsmába jár, ahová furcsa természetű népek járnak. Ezek között olyan is van, aki nem pökdösi ki magát az utcán, hanem bemegy a kocsmába, azután kezd pökdösni. Mondom, miért jársz te olyan kocsmába, ahol pökdösnek a népek? Nem találsz te egy rendes kocsmát ebben a városban? Ahol nem pökdösnek? Azt mondja erre ez a Zoli, látszik, hogy én nem járok kocsmába. Mert ha járnék rendesen, akkor tudnám, hogy ahol nem pökdösnek, az nem is kocsma. Olyan helyre bemenni sem érdemes.

(Folytatjuk)