Szégyenlős fiú volt Willy. Nagyon szégyenlős. No hát, egyszer átvitte az üszőt Gravesék bikájához. Senki nem volt otthon, csak Elsie Graves. Elsie pedig egyáltalán nem volt szégyenlős. Villy a haja tövéig pirult, csak állt és hang sem jött ki a torkán. Elsie meg azt mondta: tudom ám, amiért jöttél, kint van a bika az istálló végén. Kivitték hát az üszőt, ők ketten pedig leültek a kerítésre, hogy lássák. Willy kutyául megzavarodott, a lány meg csak ránézett, és mintha mit sem venne észre, megkérdezte: Mi bajod Willy. Willy úgy fészkelődött, alig tudott egy helyben maradni, végül kibökte: Jóságos Isten, bár csak én is így tehetnék! Elsie erre azt felelte: Miért is ne, Willy? Tiéd az üsző.

Válogatta: Kerekes Tamás

John Steinbeck: Érik a gyümölcs