Sütőtök

Két hét sem múlott el a városi fejfájós napom óta, fölültem egy rozsdás autóbuszra. Hogy megjárjam magam, legalább Erdőszentgyörgyön, s lássak idegen népeket is magam körül. A sofőr pénzt nem akart elvenni tőlem. Azt mondta, Szentgyörgy csak itt van, fölöslegesen ne kotorásszak a zsebeimben, egy utas ide, vagy oda, neki nem számít. És ellenőrök sem járnak errefelé, úgy el van dugva ez a Bözöd.

De én nem szálltam le Szentgyörgyön. Kifizettem az utat Vásárhelyig. A sofőr nem lepődött meg, azt mondta, sokszor van ő is úgy, elindul valamerre és máshová érkezik meg. Vagy haza sem ér, csak másnap. Pedig őt a felesége örökké várja. Ha leszáll az este. Elgondoltam, mi lenne, ha én sem mennék ma vissza Bözödre, mert engem ott nem vár a feleségem. Ha leszáll az este. Már egy szállodát is elképzeltem magamnak, valahol a főtéren, ahol úgy fekszem le, mint egy úr, s a cipőmet is kint hagyom az ajtó előtt. Moziba is elmehetnék, mert ugye, Bözödön mozi nem volt. Még a villanyt sem vezették be.

Megállok egy szép szálloda előtt, s azt látom, hogy egy nálamnál semmivel sem értelmesebb kinézésű ember lökdösi a szálloda hatalmas ajtaját. Nem nyílik. Imádok segíteni a bajba jutott népeknek, ezért közelebb lépek hozzá, kérdem, mi a baj azzal az ajtóval. Azt mondja, nem az ajtóval van baj, hanem azzal a sütőtökkel, amit ideiglenesen letett ide, a bejárathoz. Mondom, de maga mégis az ajtót lökdösi, nem a sütőtököt. Azt mondja, az igaz, hogy ő az ajtót lökdösi, de közben a bakancsával azt a sütőtököt is meg kell tartania, mert különben elgurulna.

Hogy jobban megértsem a helyzetét, meg is mutatja, mi történik, ha csak egy pillanatra nem tartja meg azt a sütőtököt a bakancsával. Már indul is a hatalmas sütőtök a lejtős járdán, ha nem figyelek, még elüti az úton rohanó autókat. De én figyelek, mondom, csak tartsa meg azt a sütőtököt a bakancsával, mert kicsiny bajból szokott lenni a nagyobb baj. Ez mindig így szokott lenni. Azt mondja ez a nálamnál semmivel sem értelmesebb kinézésű ember, hogy na látja, a sütőtök tartása miatt nem jó az ő alapállása. Mert nem tud elegendő erőt kifejteni az ajtó kinyitásához ebben a kényszerűségből kialakult alapállásból. És hogy ő ebből az alapállásból nem tudja olyan erővel meglökni azt a hatalmas ajtót, hogy az ki tudjon nyílni. Mondom, ne erőltesse, mert ez nem egyszerű ajtó, hanem puspul ajtó. Előbb azt kell megnézni, hogy melyik részét lökje meg az ember. Mert ahogy látom, maga azt a részét lökdösi, amelyikre az van reáírva, hogy Pull. Ez a Pull pedig azt jelenti, hogy ott húzni kell, nem pedig lökni. Erre azt válaszolja ez a nálamnál semmivel sem értelmesebb kinézésű ember, hogy ő ezt nagyon jól tudja. Mert neki otthon pont ilyen ajtója van. Az, amelyiken a kertje végében lévő malacokhoz szokott járni. Mégpedig többször naponta. Az is csak úgy nyílik ki, ha egyik felét először meghúzza, s akkor a másik felét jól meglöki. Akkor kinyílik. Mert az is ilyen puspulosan működik. Vagyis ráncigálással.

Mondom, én elhiszem, hogy magának pont ilyen ajtaja van otthon, de azért próbából megnyomhatná, legalább egyszer, azt a részt, ahová az van kiírva, hogy Push. Azt mondja, legyek olyan jó, tartsam meg a sütőtököt, amíg ő azt a Pusht megnyomja. Megtartom a sütőtököt. Amint azt a Pusht kissé félve, könnyedén megnyomja, nyílik az ajtó. Nézzük egymást, s a sütőtököt a nyitott ajtóban, míg kisurran mellettünk egy kis, csavargó természetű huzat.

Azt mondja nekem ez a nálamnál semmivel sem értelmesebb kinézésű ember, hogy ő ilyent még életében nem látott. Még erő sem kellett ehhez a puspulos ajtóhoz. És látom rajta, hogy szégyelli magát. Nagyon. Azt mondja, ha elfogadom tőle, akkor ezt a sütőtököt most nekem is adja. Mert a tudományt ingyen sehol sem adják. És ő tőlem ma rengeteget tanult. Már szinte meg is bántam, hogy nem fogadtam el azt a szép, nagy ajándékot. Mert ha elfogadom, életemben egyszer legalább tapasztaltam volna, milyen óriási hatalma s eredménye van egy kis tudománynak. De az jutott eszembe, ha én ezzel a sütőtökkel visszautazom Bözödre, s a kocsmárosné meglátja, miért utaztam Vásárhelyre, többé nem hozza be nékem a tejeskávét, arra gondolva, hogy meghibbantam. Mert sütőtökből Bözödön épp elég van.

(Folytatjuk)