A foglyok

Megy az úton a foglyok csapata,
Hazafelé a gyorsított menet,
Tar mezőkön át oda, ahol a
Hatalmas sír, mint vágóhíd, mered.

Vihar zeng. Szél fütyöl. Elöl oson,
Siseg a száraz lomb lábuk alatt.
Hátuk mögött az őrök. Szíjukon
Csomóban nagy-nagy kulcsok bonganak.

Majd kinyílik az óriás kapu
S becsukódik. A nap rozsdája már
Izzik nyugaton. Kékben, iszonyú
Fagyban megrezzen a csillagsugár.

S néhány fa áll az út mentén, törött
Fényben, akár a puffadt nyomorék.
Mint fekete szarv a szempár fölött,
Mely egyre vastagodna s nőne még.

KALÁSZ MARTON fordítása

Forrás: Nagyvilág, 1962/2. szám