A papír-katonácska

Hej, élt a földön egy vitéz,
De nem, minőt
a hír hord;
Hiába volt derék s merész,
A teste csak —
papír volt…

Nagy álmokat remélt szegény,
De sorsát mások
írták;
Maradt az ágyikó szegén
Szegény vitéz
papírbab.

A láng s a füst, sok ütközet
Ha csalta volna
halni:
Mivégre járna füst között,
Ki hősnek
vajmi talmi

S gyakorta titkok, babonák
Talánya
ámította;
De ki tanít egy katonát
— Papirbabát —
titokra?

Remélt: az ütközet közel,
s az égre büszke
pír csap;
Fohászkodott: „Tüzet! Tüzelj!”
– Feledve, hogy
papír csak.

Tüzet? Na jó. Elégsz? Csak égj.
Felelt, hogy
égni készül.
S így érte végül őt a vég,
Bután, papír-
vitézül . . .

HARS GYÖRGY fordítása

Forrás: Nagyvilág, 1962 / 11. szám