Gergely Tamás: Rájöttem
Jövök vissza a Pressbyrånból. Az újságárustól ma itt, az Odenplanon. A metrómegállóban. Az új irodalmi lapot akartam megvásárolni, de nem találtam, Arte2. Feljutok, előttem egy tizenéves lány, szakadt rajta a fekete harisnya. Régen azt mondtuk, felfutott a szem a harisnyán. Hát ez egészen fel volt horzsolódva. Meglátom a barátnőjét, hát annak is. Akkor jövök rá, hogy amit egy héttel korábban láttam, az első fecske volt, hogy ez a divat. Mint a szakadt farmer. Mit mondjak… Divatlap tucatnyi van, sportlap, sportágak lapjai, det Arte2… S a fecskék hol vannak… Marokkóban már…
Pusztai Péter rajza
2010. szeptember 6. 17:43
Miért tűnik vagánynak csinos lányon a bőrig kikoptatott, feszes farmernadrág, s miért kelti az ápolatlanság szinesztéziájának változatos tárházát egy felfutó harisnyaszem? Vajon ez csak urbanizációs nézőpont kérdése-e? Vagy valamely — akár marxi értelemben vett — szociálantropológiai fejlődési spirál eltérő stációiról beszélhetünk? Én is találtam már tramplinak 1985-ben — Budapesten — egy brit állampolgárságú, fiatal nőt. Konzervatívan öltözött, de feltűnő harisnyája és kelet-európaias tornacipője számomra, kelet-európai férfi számára, kifejezetten rondának tűnt. Lehet, hogy ha feltámadnának az aranyásók, ízléstelennek találnák, hogy fiatal nők kopott férfikabátban (farmer-felsőben) mutatkoznak az utcán…(?)
2010. szeptember 6. 19:42
nagyon szeretném, ha most a harisnyán fel- vagy lefutó szem volna a legnagyobb problémám…
2010. szeptember 7. 01:32
Van baj elég !
2010. szeptember 7. 07:09
Sajnálom, hogy a harisnyán akadt meg a szemetek, én arról írtam, hogy senki nem olvas verset Svédországban.
2010. szeptember 7. 07:42
haj, a szemetek!:-)
2010. szeptember 7. 07:50
„Az új irodalmi lapot akartam megvásárolni, de nem találtam, Arte2. ”
Ez azt jelenti, hogy már elkapkodták az irodalmi lapot.
A többi harisnya.
2010. szeptember 7. 07:58
Hát igen, az Odenplanon nagyon irodalomkapkodósak a svédek. Egy fickó viszont állandóan felragasztja a nevét egy A4-es házikészítésû plakáttal a falra, meg ahová éri. Ez a verse: Ernesto Guerra.
2010. szeptember 7. 08:14
Igen Frici, sok baj van. Mi olvasók akik annyira elbutultunk, hogy már nem értünk semmit.
El kell utaznunk Svédországba, hogy kinyissák a fejünk tokját és az orvosok azt a diagnózist
írják a homlokunra, hogy mi betegek vagyunk…
2010. szeptember 7. 13:53
Ernesto valóban beteg. Idõnként elküldik kúrára. Hogy beteg, azt tõle tudom, hogy elküldik, at onnan, hogy elamaradnak a feliratok. Álma az, hogy annyi pénz összegyûljön, hogy a metróban egy egész nagy reklámon a neve álljon: „Ernesto Guerra”.
2010. szeptember 7. 20:28
De ki ez az Ernesto Guerra? Dögöljek meg, ha tudom…
2010. szeptember 7. 20:41
Gabikám, hát épp az, hogy SENKI. Ő csak Ernesto Guerra. De lehetne Kovács József is. Vagy Jacques Petit. Egyesek szerint bolond, mások szerint művész.
2010. szeptember 7. 20:42
de még mindig jobb, ha Svédországban bolond, mint ha Romániában művész…
2010. szeptember 7. 20:53
Jó, de mi közöm nekem ehhez? Harisnyaszemektől hogy a szöszbe jutunk el a félbolondokhoz? Így még a sárkányrepülők is beleférnek a képbe. Meg az egyszarvúak is. Meg az A4-es, amiről végül kiderül, hogy B5.
2010. szeptember 7. 20:53
No jó, ez mind marhaság, amit írtam, de vajon csak ez?
2010. szeptember 8. 05:42
„Harisnyaszemektől hogy a szöszbe jutunk el a félbolondokhoz?” -ezt írja fentebb az én drága barátom, Gábor. És én most abba kötök bele, hogy miért ilyen kínosan tapintatos az ő fogalmazása ? „hogy a szöszbe”.
Pont most, amikor vita folyik a Káféban, mi legyen a „csúnya” szavakkal ? Pont most ! Hát nem lenne helyénvalóbb a”szösz” helyett egy jó, kemény hímtagot írni ? Az találna ide.
Sőt, utána azt írja, „na jó, ez mind marhaság, amit írtam”. Vagyis megbánja, amit már leírt. Dehogy marhaság, Gábor !
Azon pedig nem kell csodálkozni, hogy a harinyaszemektől a félbolondokhoz jutunk, mert ez a legújabb stílus. A trend, ahogy mondják. Aki teljességgel összefüggéstelenül ír, főleg a semmiről, aki nem figyel a szavak jelentésére, csak dobálja a szavakat erre-arra, az az író. Ma. És normálisnak lenni sem divat. Sőt, kirekesztő ! Sőt, nem normális ma normálisnak lenni sem. Rájöttem. Akárcsak Tamás.
2010. szeptember 8. 07:38
De milyen jól elkommentelgettünk mégis ezen a kis bagatellen…:-)
2010. szeptember 8. 09:10
Igen, ehhez értünk ám. Csak egy valamit hiányolok: hogy mindaz, amit itt összehordtunk, kívül esik azon a pár soron, amit Tamás leírt nekünk. A kommentek agyonbeszélték az eredeti szöveget, ami tkp. csak egy villanás. Szikra, Csiholat. karcolmány. Benyomás (impresszió). Feljegyzés. Komment az is. Az élet kommentje. Mi meg jövünk a komment kommentjével, sőt annak is a kommentjével.
2010. szeptember 8. 11:12
Amikor a metrón meglát, szélesre tárja a karját, és kiabálja: „Tamás”! Ezt valahogy „á”-val, illetve palócosan, sajnálom, de a gépemen nincs „a” rajta ponttal. Csak karikával, de az az én hibám. Problémám. Ez utóbbinak még a nevét sem tudom, mikor Béla megkérdezte legutóbb, nem tudtam válaszolni neki. Megkérdeztem a körülöttem dolgozó svédeket, õk sem tudják. Használják, mint én magam, ebben egyformák vagyunk, de nem tudjuk a nevét. Svéd lennék?
Szóval amikor meglát, olyan hangosan köszön, meg harsog tovább, hogy az egész kocsi ránk figyel. De nem bánom. A lényeg az, hogy õ boldog. Õ: Ernesto. Ernesto Guerra.