Ha jól meggondoljuk, egy falugyűlés jelentős esemény, meg kell nézni, mi a súlya. A mai viszonyok közepette: egy falugyűlés a hiányok felmérése, (v)álságos állapotok kollektív vizsgálata. Maradjunk ennyiben.

Tavasz felé nyüzsögni kell, mint nyári konyhalégynek a ház körül. Vagy azért, mert zöldül a fű, vagy azért, mert jön az ár, visz mindent, amit bír. Az árral szemben ugyan nincs mit tenni, de legalább stratégiázni kell. Névreszólóan kell jelezni, ki legyen a legény a gáton, özönvíz esetén. Ezt csak a szójárás kedvéért, a gát ugyanis már rég elúszott, de komolyan mondom, nem árt tudni, kinek hol a helye nagyvíz esetén. Szóval: ilyenkor mindenki beszél, mindenkiben megindul a nedv, de hát jó, ha van sok vélemény.

Zsolti bácsinak igaza van. Csak Zsolti bácsinak van igaza, mert ő tekintély a faluban, irigyek is rá egy kicsit.

A klubban csaplárszag, ott van a rég elszívott szivarok áporodott bűze is, de azért aki egy kicsit érdekelt a falu dolgában, az szégyenletében is tesz néhány lépést befelé.

Zsolti bácsi olyanokat mond, hogy Faré, Szápárd, Illyés Közalapítvány, és valami Berd-program is eszébe jut még. De hát neki csak hét osztálya van, tőle senki ne várjon készen megírt pályázatot!

Az emberek a fejüket vakarják. A koponyát meg kell vakarni, ha az ember a falugyűlésen soha nem hallott dolgokról szerez tudomást. Az embereknek olyan fejük van, mintha Szervátiusz nagyolta volna ki: kőfejük van, nem értik, Zsolti bácsi mit beszél.

Összpontosítani szemétlerakatra, vízszabályozásra, vidék- és területfejlesztésre, faluturizmusra és amire még dollárt adnak a nyugatiak. Zsolti mégiscsak jól beszél, tátják szájukat az atyafiak. A padsor alatt eljár a demizson.

Zsolti bácsi: a javaslatoknak súlyuk van, ki írja meg a jegyzőkönyvet? Nyújtja ujját Nyagyminya János, én írom, Zsolti, én.

Tavaly a baj ott kezdődött, hogy a nagy fűz keresztüldőlt a patakon, és televénynek vetette az árt, kezdte az elemzést Pongrác bácsi borúsan. Mire leapadt, a berkekben kavicsmező terült szét. Egy évig hallgattuk, hogy zlutty és zlutty és zlutty, omlik a part befelé. Még egy árvíz, és kettévágja a falut is. Elviszi az alszeget és elmossa az eget is.

Restségünket ki se szóljuk szánkon, Pongrácz bácsi így.
Valamit tenni kellett volna. Kellett volna valamit…
Vegyük csak számba, mit építettünk az elmúlt fél évszázadban, tör a sűrűjébe Kő Zakariás. Nemhogy építettünk volna, még a kuglit is lebontották, elvitték a golyóinkat…
Legolyóztak, legolyóztak…
Építettünk egy millenniumi emlékművet, végzi el a számadást Fenyvessy bácsi.
Cseszheted…
Ki volt ez a gyalázatos? Írjad, Minya, a jegyzőkönyvbe, szóról szóra írjad mind.
Írom, Zsolti, írom.
Szégyelld magad, Pacák Lajos! Szégyelld magad, Pacák Lajos! Szívd vissza, de most!
Pacák Lajos lehajtotta busa fejét, visszaszívás közben a nyála is kicsordult.
Tisztelt közgyűlés! Lehettünk volna tisztességesebbek is hatvan évvel ezelőtt. Arról beszélek, amikor az oroszok gépágyúval lőtték agyon a szerencsétlen Wehrmacht-katonát a Vermessy-kert alatt.
Wehrmacht-katonát? Ki volt az a katona?
A Wehrmacht-katona az Wehrmacht-katona volt. Ha tisztességesen eltemettük volna, most más lábbelit viselnénk. De nem temettük el a szerencsétlent, mint ahogy Zádogfalván tisztességesen eltemettek egy szerencsétlen Wehrmacht-katonát. Látom Zádogfalván, hogy TIR-autóról állandóan ölszámra hánynak le gatyát és lábbelit, Németországból hozza a trén, meséli el Csiszlik Jóska.
Az nem is gatya, Csiszlik Jóska, hanem selyembugyi!
Nekem ne mondd, hogy Csiszlik Jóska, mert helyben elvágom a torkodat!
Zsolti bácsi: a közgyűlést berekeszteni! Nekem itt vér ne folyjon! Magyar vér, az istenit!

Vadonatúj irkát forgat könnyedén a kereszthuzat. A falugyűlés beleírva mind. A huzat egyszer csak megáll a forgatással. Hiába, az írott szónak súlya van, szellő se emeli. A jegyzőkönyv a hiányállapotokat írja le. Meglehetősen tömören:
Gatya.

* (Az RMSZ Színkép mellékletének Körömnovella-pályázatán III. díjat nyert írás)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ