Meghalt az ellenségem

Azt mondják, meghalt.
Régóta ellenségek voltunk.
Megbántott egyszer és a sérelem
Súlyos volt még csak tegnap is,
De most, egy jó órája már,
Nincs többé, s ezentúl csupán
Emlék, erőtelen.

Régen nem jártam, sehová,
Ahol találkozhattunk volna.
Ha megláttam az utcán, messziről
El is kerültem.
Ha róla beszéltem, a hangom
Egy kissé remegett.

Azt mondják, meghált, s szomorú vagyok.
Keserű gyümölcseid is
A te gyümölcseid, ó, élet!
S hiszen ha tán a szél a búzaföldön
Összeakaszt két szomszédos kalászt
S a viharzásban fölsebezik egymást:
Vajon azért nem ugyanegy nyár
Búzaszálai ők?
Nem együtt elegyedők
Az egyszeri kalandba, érlelődvén
Ugyanegy gondviselésben s szigorban?
És egymásnak nem rögzítői és
Határa és története?

Fordította Tóth Eszter

Forrás: Nagyvilág, 1963 / 11. szám