Van egy nyuszi, Fülep nevű.
Ahol lakik, kicsi a fű,
mert mielőtt nagyra nőne,
megemészti a bendője.

Hogyha a nyuszi jóllakott,
körbefutja a nyúllakot,
fülel, szaglászik, hempereg…
Szeretik őt az emberek.

Nem szeretni lehetetlen,
ahogy rágcsál önfeledten,
ahogy mossa hosszú fülét,
ahogy ugrál szana meg szét.

Szürke bunda, fehér mellény,
olyan délceg, mint egy legény,
mégis kislánynak született…
Így ismertük meg Fülepet.

Kölcsönös a kapcsolatunk:
ha jót adunk, jót is kapunk.
Répát adunk a nyuszinak,
cserébe ő majd puszit ad.