Hideg van, de kár, hogy nincs késő ősz vagy tél. Nem vagyok húsvéti ember; karácsonyi ember vagyok. Vagy mikulási. Voltaképpen mindegy. Aktuális gondjaim közepette, melyeket a barátaim unnak, a felebarátaim nem értenek, olykor megjelenik valami annyiszor megírt emlék: 1964. december 4-e, máskülönben napfogyatkozás, (amit a borús idő nem láttatott), amikor apám ceruzát vett nekem: feketén író, sötétsárga ceruzát. Bár ez nem volt ajándék, már a karácsony üvegburája alá tartozott és — szégyellem, de — többször írtam már róla. Ennek a ceruzának a fája védő köpeny, grafitja pedig radioaktív. E ceruza grafitjának sugárzására szétroncsolódnának agyam „KEDVELMENŐ” gócai.

Budapest, 2015. IV.6.