A „petrencé”-ről neki Malacka combja jut eszébe. A „párta” akár a mell halma: az „rt”-ben csúcsosodik, a „porzó” pedig az élvezet méhét asszociálja.
„Vannak érzéki hangok?”, említett „e”,”a”, „ó”?, teszi fel Vadmalac a kérdést. „Vagy a jelentés a meghatározó?”
Így folytatja:
„Esetleg a mássalhangzó is szerepet kap? Mert mindig a pé?”
„Na de az olyan , mint a ‘cimbalom, mb, mb’, az felkavar, mint a tavaszi rianó ég.”

„Estleg a mássalhangzó is szerepet kap? Mert mindig a pé?”
„Na de az olyan , mint a ‘cimbalom, mb, mb’, az felkavar, mint a tavaszi rianó ég.”A GYÁSZ SZÍNE

„Néha úgy érzem.” – kezdte el mondatát Vadmalac.
Nem is tudta, hogy mosolyogjon hozzá? Vagy hogy sírjon?
„Neveltetés kérdése”, gondolta.
„Van, ahol a gyász színe a fehér”, vetette oda Komájának. Meg a vacsoránál a családnak, Malacka a magyarázatot nem először hallotta, a gyerek viszont mereven figyelt.
„Szóval, hogy az év minden napja április elseje.”