Levél a Monarchia idejéből

Kedves Barátom!
Rég nem írtam neked,,
és rég nem találkoztunk.
Lassan úgy érzem már, mintha
örökké itt, és csakis itt éltem volna,
ebben a városban. A kedvtelésekből
lassan szokások lettek, a
szokásokból pedig kedvtelések.
Néha régmúlt időkre emlékezem,
midőn együtt kóboroltunk szabad
kikötőkben s a tengeri sellők
valóbb dolgok voltak, mint
a bálozó lányok a táncparketten .
Néha megbékélek már azzal is,
ami van, ezzel a látszólag
teljesen kockázatmentes
helyőrséggel a helyőrségben,
hivatásommá vált, hogy úgy érezzem:
igenis, jól szolgálok.
Csak nem tudom, hogy vajon nem
hajtok-e ezzel is olyan hatalom
malmára vizet, mely a jószolgálatok
megvámolásából telítkezik
nap mint nap?
Besétálok naponta a helyőrségre,
a helyőrségről naponta hazasétálok.
Ennyiből áll a világ.
Noha te tudod, hogy én mennyire
egy szép, igaz életet kívántam élni.
Remélem, lesz még rá időnk.
Feleséged őnagyságának kezeit csókolom,
ölel régi barátod…

Post scriptum:

Holnap kiviszem a lányaimat
habosrolót enni a promenádra.

Kelt: 1914. június 27-ikén,
Szarajevóban.