Amilyen jó érzés a múlt egy boldog szögletét (jelen) átéléssé kinagyítani, olyan elviselhetetlen, amikor a jelen elhomályosul és meggyengül, mintha csak emlékeznénk rá, (mármint a jelenre). Kezdő ivók érezhetnek hasonlót egy féldeci tömény után, de a búskomorság bizonyos fajtájánál bármely ital, kábító- vagy ajzószer nélkül is beáll ez az emlékszerűen homályos, mégis jelenidejű önfigyelés. Azt hiszem, ezt nevezik a szakkönyvek elszemélytelenedésnek, vagy ha nem, az elszemélytelenedés is ugyanilyen rossz lehet, mint a fenti állapot, amit egy thaiföldi gyorsltkezdében is átélhetsz, a tenger gyümölcseit kanalazva.

Budapest, 2015. IV. 2.