– Fekete Vince ötvenéves –

Meg­találni, majd érez­ni és tud­ni a he­lyes irányt, bárki számára ko­moly előnyt je­lent­het min­den­na­pi tevéke­nységében, magánéletében, előre­ha­ladásában. Hi­szen ma sincs hiány irányt szabókban, sem irányel­vek­ben. Mond­hat­ni, telítve a „piac”. S a kínálat? Egyik előnyösebb­nek mu­tat­ja magát, mint a másik. Hogy aztán az egyes em­ber számára me­lyik a leg­inkább test­re sza­bott irány, il­let­ve mely irány követése során tel­jesíthe­ti ki önmagát, az már ama szabókat s el­vek meg­határozóit nem­igen érdek­li. Na­gyon kell is­mer­ned önma­gad, hogy jó irányt válassz, s azt tar­ta­ni tudd.

A he­lyes irány meg­találásának és követésének al­kotó em­ber esetében ugyan­csak nagy sze­re­pe le­het. Néhány évvel ezelőtt egy jegy­ze­tem­ben Illyés Gyulát idéztem, aki sze­rint nem az a fon­tos, hogy az író hon­nan jön, ha­nem az, hogy mer­re tart. Ezt a gon­do­la­tot Fe­ke­te Vin­ce költői pályájára te­kint­ve hangsúly­oz­tam, s ak­kor főleg a hon­nan, vagy­is az in­dulás fon­tosságára hívtam fel a fi­gyel­met, írói forrásait ne­vez­tem meg, ma pe­dig azt emelném ki, hogy érzésem sze­rint követésre érde­mes irányra talált költői önke­resése során, s nem téve­lyeg az egy­re inkább el­dzsun­ge­le­sedő, il­let­ve egymás el­len élő tábo­rok­ra sza­kadó iro­dal­mi élet­ben sem. Lírája szo­ros szövetséget mu­tat főként a mo­dern kori ma­gyar klasszi­kus költőink­kel.
Azóta eb­ben az érzésem­ben meg­erősített Fe­ke­te Vin­ce, s hogy ezt éppen most mon­dom el nyilváno­san, arra egy magánéleti esemény ad al­kal­mat számom­ra: a költő ma tölti ötve­ne­dik életévét*. S mint­hogy Fe­ke­te Vin­ce a mai ma­gyar iro­da­lom fi­gye­lem­re méltó sze­replője, úgy vélem, immár a nyilvánosságra is tar­to­zik egy ilyen privát esemény. Egye­sek számára, kis­hazánk­ban például, egye­ne­sen bátorító le­het az a tény, hogy tudják, mond­hat­ni karnyújtásnyi­ra van tőlük, s így talán an­nak az irány­nak is lesz követője, amely felé ő tart. Bejárni egy utat, per­sze, min­dig is ki­nek-ki­nek a maga dol­ga, a maga öröme és gyötrel­me. Íróem­ber számára az ef­faj­ta utazásnak vi­szont közösségi von­za­ta is volt, és ma is van.
Kívánjuk hát Fe­ke­te Vincének: sok és gaz­dag al­kotó évet érjen a kis– és a na­gyobb családja örömére!

www.szekelyhirmondo.ro / eirodalom.ro

* Fekete Vince április 7-én született (szerk .m.)

Fekete Vince: Kiáznak mélyben a ráncaink

Könnyű semmiben sík halak
Betűktől lucskos irkalap
Üveglapján a firkalat

Azok a bimbós sík halak
Könnyű semmibe siklanak
Behorpad formás szép hasad

Ruhád is inged is szétszakad
Elkopik cipőd és késvasad
Behorpad formás szép hasad

Lekopik kód márka lakk
Könnyű semmibe siklanak
Akár a bimbós sík halak

 Forrás: Erdélyi és csángó költészet antológiája, MEK