Jan Kostra verse, Garai Gábor fordítása, Cseke Péter fotói

Jan Kostra: A kerepesi temetőben

Kint, a kerepesi temetőben,
a nyár boldog, árnyas mélyiben
Ady alszik… Mellette pihen
Léda, feje fölött orgona.
Hej, mellette nyugszik kedvese a földben.

Kint, a kerepesi temetőben
a mosónő-mamához közel
József Attila hanyatt hever,
földbe szegezte a fakereszt.
Hej, ott hever újra, ott az anyaölben.

Kint a kerepesi temetőben
büszke boltív szárnyát emeli:
tán Petőfi tűnődései?
Sírja nincs a világon sehol,
nem segít az élőn, sebe hegedőbeu.

Kint, a kerepesi temetőben
béke van. Megkövült dráma már
a múlt, s kő alá, a sírba száll
szenvedély és vágy és szerelem.
Fent csak élők járnak elcsevegve csöndben.

Garai Gábor fordítása

A vers alatti fotók, sorrendben: Arany János síremléke / A Petőfi család síremléke / Vörösmarty Mihály síremlékének csúcsdísze