Gergely Tamás: Az én Koreám
Ezzel a címmel szeretnék sorozatot indítani a Káfén, most nyújtom be rá a kopirájtkérvényem…
Tulajdonképpen egy naplót írok, annak részeit tenném közzé. Koreáról szólna, méghozzá Észak-Koreáról, és azért lenne az „enyém”, mert nagy hasonlóságot látok a két diktatúra között. Mármint hogy a jelenlegi észak-koreai meg a Ceauşescu rémuralma között.
Az Yle szerint – nagyon megbízható hírforrás, a finn tévé és rádió hírosztálya – most gyűlnek össze Phenjanban olyan rendkívüli pártkongresszusra, amilyenre példa 1980 óta nem volt. Akkor kapta meg a „Kedves Vezető” első nagy politikai megbízatását. Most mindenki arra tippel, hogy az ő kisebbik fia van hasonló helyzetben.
Nekem erről Nicu Ceauşescu jut eszembe: nem volt elég, hogy évekig az ifjúsági szövetség elnöke volt, ki kellett nevezni Szeben megyei első titkárnak. Hogy majd apját kövesse a „trónon”.
Aztán mi lett belőle! Belőlük…
Pusztai Péter rajza
2010. szeptember 8. 11:14
Ezt most csak azért jegyzem be, mert ha nincs hozzászólás, senki nem olvassa el… A szakad harisnyához, ugye, komolytalan téma, tucatnyi reakció született, a koreai nép nyomora senkit nem érdekel. Pedig halnak éhen. Nem egy, hanem egymillió.
2010. szeptember 8. 11:17
Whyskit, hogy írják?, csempésznek át Kínán keresztül. A pártvezetõség. Az embargó ezt nem engedi meg, ezért átírják a szállítócédulát, így azon Észak-Korea csak mint átutazóország szerepel. Italt, drogokat, egyéb luxuscikkeket.
2010. szeptember 8. 11:23
és még akkor a kínaiakat nem is sajnáltuk…
2010. szeptember 8. 13:55
Sajnálnivaló rengeteg van, viszont nem ugyanaz a helyzet. Arról nem is beszélve, hogy egy kínai bocsánatot kellene kérjen minden alkalommal, mikor egy ujgurnak bemutatják.
2010. szeptember 8. 14:28
A sajnálat angolul egyszerűen: sorry.
Bármennyiszer ejtik ki a mindennapi és a közbeszédben, már nem jelent semmit. A sajnálat tartalma kiürült. Terméketlen. Elsivatagosodott. Sorry…
2010. szeptember 8. 14:45
„A szakadt harisnyához, ugye, komolytalan téma, tucatnyi reakció született, a koreai nép nyomora senkit nem érdekel.”Ezt írja Tamás.
Miért nem ezzel kezdted, Tamás ? Miért írsz szakadt harisnyákról, ha egyébről van szó ?
De én most, azonnal fölhívom a nagyhatalmak figyelmét, ne foglalkozzanak a harisnyákkal, értsék meg, amit mi nem voltunk képesek kihámozni a soraidból. Meglátod, gyorsan cselekedni fognak, mert hallgatnak rám. A háborút is befejezték, miután szóltam, nem szép dolog lövöldözni. De ha mégis lövöldöznének valahol, akkor én főmet elfordítom tőlük és kizárólag a harisnyákat nézem, merre futnak a szemek… Remélem, fölfelé. Föl, föl, ti rabjai…
2010. szeptember 8. 15:23
Látom, eljárásom elérte a kívánt hatást, a szakadt harisnya felbolygatta a lelketek, úgy jártam, mint a svéd kormány: egy évvel ezelõtt gyenge volt a svéd korona az euróhoz képest, s a szerzõdéseik úgy születtek, hogy a korona erõsödére számítottak, ma három milliárd koronával kevesebbet kell fizetni az immár erõs koronában.
Elekes Ferinek különben külön üzenetem, hogy Észak-Koreában nem lövöldöznek, hanem éheznek. Azt a szöveget, amit a nagyhatalmaknak fogalmaz, pedig szívesen elolvasnám!
2010. szeptember 8. 17:03
Valóban nagy a hasonlóság Észak-Korea, és az 1965. III. 19–-1989. XII. 22. közötti Románia között, [Gheorghe Gheorghiu-Dej külsődleges szovjetbarátsága nem ad gellert e párhuzamnak; az időhatár első tagját vehetjük valamivel kisebbre is] -–; szóval a kulcsszó: neosztálinizmus; (Romániában: Sztálin nélküli sztálinizmus). Ugyanakkor kulcsszónak tartom a viszonyítási alapot is. Nekünk voltak “atavisztikus” “nyugati” emlékeink, nyugati igényeink, vérszegény rálátásunk, (mintha angol foglyok lettünk volna saját hazánkban); a gerinctelen, nyakkendős vezetők persze idomultak, de mi azért ismertünk egy tucatnyi átmenetet az igazság kendőzetlen kimondásától az éra leggerinctelenebb kifejezéséig: “mi, magyarul beszélő románok”, (1985 NYARA, Novotel, úgy egy fél évre a hétfői magyar adás megszüntetése után…). A mi kisded csömörletességeink ODÁIG nem jutottak el, mint Észak-Koreában, ahol a vezér és családja behatolnak a kunyhók falai közé, hogy a magánérintkezésben is hivatkozási alapot képezzenek. Akármennyire is megaláztak és megnyomorítottak bennünket a szekura támaszkodó, trikolór-vöröscsillagosok, egy 1979-es helyezkedő, vonalas román alattvaló OLYKOR érezte, hogy nem érvelhet mondjuk az 1952-es retorika szintjén. Észak-Koreában ma is — retorikailag — 1952-t írnak. Nagyon látszik, hogy ott még a hosszú haj, az elektromos gitár, a szexuális szabadság kerülő utas szabadsága sem volt járható. Különbség van a között, hogy Romániában egy üzemi balesetet szenvedő, tanulatlan munkással aláírathatták, hogy otthon a saját személyi tulajdonát képező munkagépe vágta le az ujját, (hogy a gyár ne kelljen kártérítést fizessen) –, míg Észak-Koreában egy betanító mester következmények nélkül levághatta a feleselő munkáslány ujját. Mi csak “szkizoidok” voltunk; ők valódi “szkizofréniások”. Ami nálunk hasonlat volt, az náluk metafora.
2010. szeptember 8. 17:11
Ez igen érdekes. Nálunk balkáni, náluk fanatikus kommunizmus? Lád még Kambodzsát…?
2010. szeptember 8. 17:33
Elbeszélünk egymás mellett.
2010. szeptember 8. 17:47
De legalább így bármi szóba kerülhet. Ha kell, ha nem.
2010. szeptember 9. 07:54
Lehet, hogy a mondatok elúsztak egymás mellett, találkoztak viszont a hullámok, áramlatok. És az a fontos.