Elsötétítéskor

A háború, amelyet gondosan kihívunk évek óta,
most készületlenül, ámulva s méltatlankodva talál. Hadihajóinkat
kilőtték kotló kacsák módjára s mint fészkelő madarakat, repülőinket is.
Mindkét partvidék nevetséges riadalomban,
s vezetőink szónokolnak. Ez a nép szeretné
az egész földkerekségre rátukmálni
az amerikai békét.
(Ó, megnyerjük mi a háborúnkat. Mindent felteszek a kába Gulliverre
és lovassági pisztolyaira.)
Eközben okos tisztjeink
eltüntették a parti vizekről a hajókat és a halászbárkákat,
az égről a repülőket, az ablakokból a fényt; ennek a tisztogatásnak
magva a különös szépsége. Nézd a széles tengert – semmi
emberi rajta, a sirályoké. Nézd a széles eget –
gép nem háborítja, csak este a szürkületben végzi őrjáratát
egy katonásan húzó sólyom. Járd az éji partokat,
a fénybogár-füzér, mely övezte nemrég,
kihunyt; zárva a boltok, egér-szürkék a házak.
Itt az éj ember-előtti méltósága
az úr, miként volt s miként újra lesz. Ó gyönyörű
sötét és csend, Két Isten-látó szem. Nagy,
ámuló szemek.

Fordította Tótfalusi István

Forrás: Nagyvilág, 1965 / 4. szám