„Ha mézzel öntjük le a szart, akkor sem lesz jobb íze”

A Mennyei Megyei bajnokságok világában akad néhány örök klasszikus mondat, mely helytől, időtől független, a mindenkori megyei szurkolói tudat nélkülözhetetlen eleme. Ezek azok, amiért érdemes kilátogatni egy-egy ilyen meccsre. Képzeljük el az alábbiakat a korlátot támasztó vagy görbe botját lengető 80 felé közelítő micisapkás öregúr hangján:

„Mititété, te tetű? Átátá?
Mit fütyülsz? Anyádat tán cinege bszta?
Ma te vagy feketében, holnap anyád lesz.
Csak szaladgálsz, mint apáca a pingvinek közt.
Inkább áramot vezessél, ne meccset!
Mit lengetel teee, csípnek a szúnyogok?
Öreganyám két cekkerrel berúgta volna.

Mennyei Megye I
Meccs előtti párbeszéd a 9-es játékos és a spori közt.
-9-es, maga a földhivatalban dolgozik, ugye?
– Igen.
– Holnap lesz ügyfélfogadás?
– Nem, hétfőn soha nincs.
0-0-s állásnál, az utolsó percben a szóban forgó játékos „nagyot esik a tizenhatoson belül”
9-es a sporinak:
Jöjjön holnap fél nyolcra!
És a bíró büntetőt ítél.
Idézném Tibi bá’nak az ifiben, szezonkezdet előtti első edzésén elmondott lelkesítő beszédét:
„Gyerekek’ Aki sz*r, g*ci, az most még elmehet.
Csongrád megyei serdülőbajnokságban történt. Vesztésre álltunk, az edzőnk annyira mérges volt, hogy kiabálni kezdett az egyik csapattársunkkal:
Balázs! Szedd össze magad, különben lecseréllek a fenébe!
De hát nincs is cserénk.
Szarom le. Akkor játszunk tízen.
Történt egyszer a Mennyei Megye III. osztályú mérkőzésen, hogy a csatár kapura vitte a labdát, az utána rohanó védőt meg lerántotta. Hát mit ad Isten, a játékvezető úgy döntött, hogy lefújja a szabálytalanságot, és tizenegyest ítél. A védő azonban megúszta lap nélkül, Teljesen jogosan tették fel a kérdést a támadó csapat játékosai? „ Miért nem piros lap”? A válasz először az volt, hogy azért nem, mert nem volt szabálytalan. A támadó csapat játékosa kiröhögte a bíró kollégát és megkérdezte, hogy akkor miért tizenegyes. A válasz: „Azért tizenegyes, mert szabálytalan volt, de nem annyira, hogy piros lapot adjak, meg amúgy az apja ott áll a vonal mellett, hullarészeg, és már látom rajta, hogy szét fog tépni.” Még egy próbálkozás: „Állítsd már ki, ha lefújtad!” Erre a bíró: „Tudjátok mit? Szabadrúgás kifelé, sárga lap műesésért!”
Még akkor történt az eset, amikor az egyik egyetemi csapat ifijében játszottam. A labda nélküli edzések( mert ha fociedzésen labdába értél ,akkor 20 kör volt a büntetés) a megszokott mederben, nyugalomban folytak. Azt hittük, hogy csak három órányi alibizés lesz, de akkor az edző odarendelt magához mindenkit, és bejelentette, hogy egy szuper játékost igazoltak, méghozzá Kispestről. Az edző hangvétele alapján kapásból sz*rnak éreztük magunkat, de úgy voltunk vele, hogy lássuk, kit fog kiszorítani a kezdőből az új srác. Az első labdaérintései után attól kezdtünk félni, hogy ha ez a srác meccsen is játszik, akkor fel is adhatjuk azonnal, mert vagy kiállítás sorsára jut, vagy öngólt lő. De nem, ennél jobban teljesített. Mivel az edző sem tudta eldönteni, hogy a srác tulajdonképpen milyen poszton játszik, védőként számolt vele. Bár ne tette volna. A következő meccsen annak rendje és módja szerint körülbelül a 60. perc környékén, 2-1-es vezetésünknél az edző „taktikai” cserét hajtott végre. Lehívta a legjobb védőnket és beküldte a szuperigazolást. Ezután öt percig állt a játék, mert mindenki röhögött. De még a bíró is kurjongatott, mert ilyet még ő sem látott. Az történt ugyanis, hogy a szuperigazolás megkapta a labdát, az edző meg odaordított, hogy „passzold már a labdát”,mert támadás indult volna. Erre a srác odafordult és az edzőnek passzolta a labdát. Miután folytatták a meccset, még rúgott egy öngólt, és ki is állították. A következő edzésen elbúcsúzott mindenkitől, és azt mondta: neki ez a szint már túl erős. Pedig, mint mostanában kiderült, lazán lehetett volna válogatott is.
a kiadó
Bár a Trollfoci-adminok ezúttal sem fedik fel arcukat, azért a könyvből fény derül egy sor más rejtélyre. Például, hogy miként vált egy poénnak induló Facebook-oldal napjaink magyar labdarúgásának legnagyobb hatású – és létszámú – szurkolói közösségévé. Vagy hogy mit gondolnak az elmúlt harminc évről azok, akik miatt nem járnak meccsre a családok. Aki eddig nem követte a Trollfoci munkásságát, az választ kaphat olyan kínzó kérdésre, mint hogy mit csinálnak az ismerősei, amikor tipszmikszűnek, devecseringelnek netán liptákingolnak. Az olvasók által gyűjtött Mennyei történetek a megyei bajnokságok hamis igazolásokkal, felesekkel és futballra alkalmatlan pályákkal teli világának állítanak méltó emléket. Van itt minden: kommentátori bakik, óda az MB1-hez, megmondóemberek – még maguk az érintettek, azaz a játékosok is megszólalnak. Sőt: megtudjuk, melyik admin rúgta le egyszer Torghelle Sándort. Páros lábbal – ahogy egy vérbeli trollhoz illik, a BDSRSTNT! *Ajánlás „Nem érdekel” – Bajner Bálint „Asszem, mindenféleképpen ajánlom” – Lipcsei Péter „Utoljára a Biblia megjelenését vártam ennyire!” – Dombi Tibor „Takarodjál megvenni, vagy levágom a fejed!” – Urbán Flórián „Remélem, hamarosan megjelenik románul is” – Guzmics Richárd „Nem megyek haza elolvasni!” – Huszti Szabolcs „Senki sem kérte, hogy megírjátok!” – Pintér Attila „Az öngólomat leszámítva jó könyv…” – Devecseri Szilárd „Vi vill báj disz búúk. Dö búúk is better then frí penaltíz!” – José Gomes „Tökéletes olvasmány egy fázós estén!” – Ricardo Moniz „Kétmillió okot mondok, hogy elolvasd…” – Csányi Sándor *Egy tökéletes trollvilágban így ajánlanának ők.

Rekop György és az Adminok
Twister Média Kiadó