Fülöp Kálmán versei
Egyedül
Csábít a csend. Csupasz magány
cseveg a lombos almafán.
Csigaházba zárt félelem.
Ma önmagamat érlelem.
Dilemma
Az egész részekre osztható.
A részben az egész benne van.
Valami mégsem törvényszerű:
én meddig oszthatom magam?
Kilátástalanság
Kint álmosan
nyüszít fel
kiskutyám, s
nehéz bakancs
csattog a didergő
útszegélyen.
A mély-sötétben
olyanok ezek a
kisérteties hangok,
mintha a hajnalt
gyilkolná a reggel –
úgy érzem én,
hogy ma már
nem kelek fel
(1999.)
Esti dal
Mint kóbor farkas
sovány, lapos az este.
Fent vén hold strázsál
kikenve, megmeredve.
Vért szomjazó kutya
perel az öreg csenddel.
Egy csillag álmosan
tele kupával rendel.
A sűrű csend-ködébe
csak lelkem huhog bele.
Vár hamvas pirkadásra
bús bagoly éneke.
(1999.)
Paraméter változások
Amerikában jó az élet,
mondják Párizsban szép a nô.
Nekem már egyik sem hiányzik,
fejemre nôtt a zord idô.
Londonban ködös alkonyok,
Berlinben szajha prostik.
Minden már úgy van jól, ahogy,
fejem fölé magaslik.
Csak azt szeretném, mielôbb
folyna a Nilus… restben.
S a Kisküküllô boldogan
hömpölyögne át Pesten.
(1999.)